Diagnosztika

A nárcizmus szó, mint sok más pszichológiai és pszichiátriai kifejezés, az elmúlt évtizedekben kikerült a szakmai értelmezés és használat kereteibõl, és a mindennapi szóhasználat részévé vált. Ebben a folyamatban a kifejezés egy egyszerü gyors címke, egy bélyeg lett, amivel le lehet zárni egy bonyolult emberi történetet vagy vitát: „ő nárcisztikus”. Streetart, Unknown artist, Santiago de Chile, Chile, 2019 A jelenkor pszichiátriája azonban szerencsére egy ellenkezõ irányú vá

A borderline személyiségzavar, hasonlóan más pszichiátriai diagnózisokhoz, hatalmas értelmezésbeli átalakuláson esett át, aminek eredményeként a modern pszichiátriában egyre kevésbé egy élesen körülhatárolt diagnosztikus kategóriaként, mintsem egy dinamikus működés- és reakciómintázatként tekintünk rá. A hangsúly tehát egyre inkább azon van, hogy hogyan szerveződik a személy énképe és kapcsolata a külvilággal, a stressz, az érzelemszabályozási és a kötődési sajátosságok hatás

Az Asperger-szindróma kifejezés használata, vagy annak tartalma számos alkalommal vezet félreértésekhez. E fogalomzavar egyik fő oka, hogy a közbeszédben gyakran összekeverik az autizmust, a magas intelligenciát, a tehetséget, a zsenialitást és a savant-szindrómát. A modern tudományos álláspont szerint ezek részben átfedhetnek, de nem egy jelenséget takarnak. Mi (volt) az Asperger-szindróma? Az Asperger-szindróma a DSM-IV és az ICD-10 diagnosztikus rendszerekben önálló diagn

Botanikus-kert, Koppenhága, Dánia, 2025 Az autizmus spektrumállapot (Autism Spectrum Condition, ASC) olyan neurofejlődési állapot, amelyet a szociális kommunikáció sajátosságai, valamint a viselkedés, az érdeklődés és az érzékelés jellegzetes mintázatai jellemeznek. Az autizmus spektrumállapot (ASC) napjaink egyik legtöbbet kutatott neurofejlődési állapota. Az elmúlt két évtized genetikai kutatásai alapvetően megváltoztatták azt, ahogyan az autizmus eredetéről gondolkodunk. N

Az autizmus diagnosztikájával összefüggésben lényeges, ám gyakran figyelmen kívül hagyott szempont, hogy a diagnózisok és a diagnosztikai kritériumok szakmai és szociokulturális környezetben és hatásokhoz illeszkedve jönnek létre és változnak, ahogy a diagnosztizálási folyamat, valamint a diagnózisok értelmezése, értékelése is meghatározott időben, térben és társadalmi környezetben zajlik. Chloramphenicol Acetyltransferase, (1996) Damien Hirst, Astrup Fearnley Collection, Os

A trauma fogalmát sokáig főként a „nagy”, látványos megrázkódtatásokhoz kötötte a pszichológia és a pszichiátria: háború, baleset, erőszak, szexuális abúzus vagy természeti katasztrófa. Ezekhez illeszkednek azon trauma meghatározások, amelyekkel a diagnosztika során manapság is dolgozunk: a BNO 10-ben (a Betegségek Nemzetközi Osztályozása) “kivételesen fenyegető vagy katasztrófaszerű esemény”, míg a DSM V-ben (az Amerikai Pszichiátriai Egyesület diagnosztikus kézikönyve): “ha

Egyre több szakmai fórumon megjelenő és különösen problematikus kérdés, hogy a jelenlegi mentális egészségügyi diskurzusban bizonyos diagnózisok „trendivé” váltak. Az ADHD és az autizmus spektrumzavar jelentős destigmatizáción ment keresztül, ami önmagában pozitív folyamat, hiszen több ember jut segítséghez és pontosabb önmegértéshez. Ugyanakkor a közösségi média platformjai, különösen a TikTok, Facebook vagy különböző influenszerkultúrák, gyakran leegyszerűsített és sokszor

Az autizmus spektrum állapot (és valójában minden pszichiátriai diagnózis) differenciáldiagnosztikája a modern pszichiátria összetett és nagy felelősséggel járó területe. Nem pusztán azért, mert az autizmus rendkívül változatos megjelenésű, hanem azért is, mert számos más pszichiátriai állapot tünetei részben átfedést mutathatnak (erről részletesebben írok ebben a cikkben: A diagnosztika nehézségei 2. - A diagnózis nehézségei és átfedések más pszichiátriai diagnózisokkal). Kü

A pszichofarmakonok kérdése véleményem szerint egy összetett és érzékeny téma. Összetett, mivel nem pusztán diagnosztikus, kezelési, gyógyszertani, és etikai kérdéseket vet fel, hanem társadalmi és személyes előítéletekkel és véleményekkel erősen átitatott téma is. És érzékeny, mert a pszichiátriai kondíciók és kezelésük előítéletekkel terhelt kérdés, amelyek mélyen rögzültek és a kezelőorvosokban, betegekben, hozzátartozókban is komplex és nehéz érzéseket keltenek. Nagy vona

Fontos leszögezni, hogy a trauma nem egyszerűen egy rossz élmény, ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvek (BNO/DSM) meglehetősen szűk “trauma” fogalommal dolgoznak. A trauma tágabb értelemben olyan megrázó esemény vagy tartósan fennálló helyzet, amely meghaladja az egyén megküzdési képességeit, és tartós érzelmi, testi és társas következményekkel járhat. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) és a komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD

Az autizmus diagnosztikáját jelentősen bonyolítja, hogy számos jele átfed más pszichiátriai állapotokkal (a teljesség igénye nélkül) pl. szociális visszahúzódás vagy társas nehézségek, amely megjelenhetnek egyebek között depresszió, szociális szorongás, skizofrénia, vagy személyiségzavar esetén, figyelmi problémák, ami jellemzőek továbbá ADHD, depresszió, skizofrénia fennállásakor, rituálék, amik nagyon hasonlóak egyes kényszerbetegségekkel vagy szorongásos állapotokkal, c

Cathie Pilkington: Rag and Bone, Kunstmuseum Brandts , Odense, Denmaerk, 2025 A tipikustól eltérő autizmus diagnosztikája jelentős kihívást jelent a klinikai gyakorlatban, különösen a nők esetében, mind gyermek-, mind felnőttkorban. Az autizmus lányok esetében gyakran rejtve marad, és emiatt későn vagy egyáltalán nem kerül felismerésre, valamint növelik a félrediagnosztizálás kockázatát. A hagyományos autizmus kutatás és diagnosztikai gyakorlat ugyanis hosszú ideig főként

Az autizmus spektrumállapot (ASC) diagnosztikája komplex és sokszor kihívásokkal teli folyamat, amely különösen nehézzé válik, ha atipikus megjelenési formákról van szó. Vagyis amikor az autista személy nem mutat egyértelműen szemkontaktust kerülő viselkedést, csökkent reakciót a nevére, amikor nincsenek jelen nyilvánvaló kommunikációs nehézségek pl. a megkésett beszédfejlõdés, a szavak/kifejezések céltalan ismétlése (echolalia), vagy monoton/robotszerű hangnem, amikor a humo

A pszichózisról - mint sok minden másról - sokáig főként biológiai alapon gondolkodott a pszichiátria. A közvélekedésben is gyakran él az a leegyszerűsítő elképzelés, hogy a hallucinációk, kifejezetten a hanghallás, egyértelműen súlyos mentális betegséget, elsősorban skizofréniát jeleznek. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban egy jóval árnyaltabb képet rajzolnak elénk. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a pszichotikus tünetek (hanghallás és bizonyos “téveszmék”) és a trau