Terápiás szemléletem alapját egy integratív, rendszerszintű gondolkodás adja. Úgy tekintek az emberre, mint aki mindig kapcsolatokban létezik és formálódik. Számomra a terápiás tér egy biztonságos, megtartó közeg, ahol lehetőség nyílik valódi jelenlétre. Fontos, hogy klienseim megélhessék: itt nem kell „jól működniük”, elég csak maguknak lenniük.  Hiszek abban, hogy a változás kapcsolatban születik meg.

Munkám során a kíváncsiság és az elfogadás vezet. Igyekszem finoman, de őszintén kísérni a folyamatokat. Terápiáimban nagy hangsúlyt kap a belső élmények és érzelmi mintázatok felfedezése. A változást nem siettetem, inkább teret adok annak, hogy a saját tempójában kibontakozhasson. Kiemelten fontos számomra a szenzorialitás és a testi tapasztalatok bevonása.

Az embodiment szemlélet segít abban, hogy a megértés ne csak kognitív, hanem megélt is legyen. Gyakran dolgozom azzal, ami a testben jelenik meg: érzetekkel, feszültségekkel, mozdulatokkal. Hiszem, hogy a test fontos kapu az érzelmekhez és a mélyebb önkapcsolathoz, amely szemléletemet többek között Peter Levine, Janina Fisher, Bessel van der Kolk és Máté Gábor munkássága is inspirálja.

A közös munkát mindig az adott személyhez vagy rendszerhez igazítom. Figyelembe veszem az egyéni történetet, az aktuális élethelyzetet, a kapcsolati és társadalmi kontextust.Számomra a hitelesség és az önreflexió alapvető szakmai értékek. Nemcsak a nehézségek csökkentése a célom, hanem a mélyebb önértés támogatása.

A terápiát egy közös, élő folyamatnak tekintem, amelyben együtt haladunk.