Asperger-szindróma fogalomzavar

Az Asperger-szindróma kifejezés használata, vagy annak tartalma számos alkalommal  vezet félreértésekhez. E fogalomzavar egyik fő oka, hogy a közbeszédben gyakran összekeverik az autizmust, a magas intelligenciát, a tehetséget, a zsenialitást és a savant-szindrómát. A modern tudományos álláspont szerint ezek részben átfedhetnek, de nem egy jelenséget takarnak.

Mi (volt) az Asperger-szindróma?

Az Asperger-szindróma a DSM-IV és az ICD-10 diagnosztikus rendszerekben önálló diagnózis volt. A klasszikus definíció szerint olyan autizmus-spektrum állapotot jelölt, melyben jelen vannak az autizmusra jellemző szociális-kommunikációs nehézségek, a beszűkült, repetitív érdeklődések és viselkedések, ugyanakkor nincs jelentős nyelvi késés, és nincs értelmi fogyatékosság.

Mit jelent ez pontosan? Az, hogy az Asperger-szindróma diagnózist a kivezetése előtt voltaképpen olyan autisták esetén használták, ahol NEM volt nyelvi késés és normális vagy magasabb volt az intelligencia kvóciens. Vagyis az intelligenciára vonatkozóan az Asperger csak annyit jelölt, hogy nincs értelmi fogyatékosság, egyebekben az IQ-eloszlás nagyjából ugyanúgy szóródik, mint a normál populációban. Tehát az Asperger-szindróma nem jelent önmagában “magas IQ-t”. Az Asperger szindrómával diagnosztizáltak neuropszichológiai profiljában ugyanakkor gyakran megjelenhetnek az erős verbális vagy logikai képességek, miközben jellemző lesz egy lassabb feldolgozási sebesség, nehezített végrehajtó funkciók, és szociális kogníciós kihívások.

Ezen a ponton csúszik el leggyakrabban a média, a szociális média tartalomgyártók és a közbeszéd Asperger értelmezése. Valahogy az a kép szilárdult meg a közbeszédben, hogy az Asperger különösen magas IQ-t jelöl az autista klaszteren belül. De ez egy tévedés. Az Asperger nem egyenlő a giftedness-szel, a talentedness-szel, vagy  a savant-szindrómával. Az Asperger-diagnózishoz nem kellett különleges képesség, és nem volt követelmény a magas IQ.

Miért vezették ki a diagnózist a diagnosztikus kézikönyvekből?

Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (APA) már a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 5. kiadásával, 2013-ban megszüntette az Asperger-szindrómát mint önálló diagnózist. Később az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is úgy határozott, hogy az BNO 11-nek (betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló hierarchikus kódrendszer) nem lesz része ez a típusú klaszterezése az autizmus diagnózisnak, mivel nem lehet megbízhatóan elkülöníteni az autizmustól, ami gyenge diagnosztikus megbízhatóságot eredményezett. Továbbá egyre inkább megszilárdult az a nézet, hogy az autizmus egy spektrum állapot, és az új diagnosztikus kézikönyvek iránya “a mesterséges alcsoportok” csökkentése felé mutatott.

A tudományos okok önmagukban elegendők lettek volna a diagnózis kivezetéséhez, de mindezek mellett etikai szempontok is szerepet játszottak: 2010-es évek végén történeti kutatások arra utaló adatokat tártak fek, hogy Hans Asperger kapcsolata a náci eugenikai rendszerrel jóval szorosabb lehetett, mint azt korábban gondolták. Ez hatással volt az BNO-11 kialakítására, mivel addigra sok szakember és autista érdekvédő adott hangot annak, mennyire problémás egy olyan diagnózist alkalmazni, amely egy vitatott történelmi szereplőről kapta a nevét.

Az Asperger-szindróma tehát egy korábbi diagnosztikai osztályozáshoz kapcsolódik, és a közhiedelemmel ellentétben nem jelent kiemelkedő IQ-t vagy tehetséget, akkor sem, ha a média, a szociális média vagy néhány diagnosztizált azt hiszi, állítja vagy sejteti.