Trauma és trauma informált ellátás

A pszichológiai traumáról sokáig elsősorban úgy gondolkodtak, mint egy emlékezeti vagy érzelmi problémáról, vagy karaktergyengeségről. A modern traumakutatás azonban rámutatott, hogy a trauma nem pusztán a múltban történt eseményekről és azokra adott reakciókról szól, hanem arról is, hogy ezek az események később milyen nyomot hagynak az idegrendszerben, a hormonális működésben és a test érzékelésében. A trauma nemcsak az emlékeinkbe vésődik bele, hanem a testünkben is megőrz

A dán szakmai gyakorlatban az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a megközelítések, amelyek a trauma testi és idegrendszeri lenyomatainak feldolgozására helyezik a hangsúlyt (a trauma embodied értelmezéséről bővebben az alábbi posztban írok: A trauma testi lenyomatai és az embodiment szerepe). Bár a hagyományos pszichoterápiás módszerek, például a kognitív viselkedésterápia és az EMDR továbbra is központi szerepet töltenek be a traumakezelésben, és jelenleg

A személyiségzavarok diagnosztikája az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. A korábbi rendszerek, például az BNO-10 és a DSM-IV, úgynevezett kategorikus megközelítést alkalmaztak: a személyiségzavarokat jól elkülönülő diagnosztikai kategóriákba sorolták (például borderline, nárcisztikus vagy kényszeres személyiségzavar), amelyek meghatározott tünetlisták alapján voltak diagnosztizálhatók. A klinikai tapasztalatok és kutatások azonban rámutattak arra, hogy

Számos helyen és gyakran látom, olvasom a trigger és a belőle képzett szavakat a legváltozatosabb szövegkontextusban, és időről időre felmerül bennem a kérdés, hogy van-e még ennek a kifejezésnek bármilyen jelentése, vagy csak egy buzzword, a pszichológiai kifejezések devalválódásának újabb esete? A trigger kifejezés a behaviorista pszichológiai terméke, amely a viselkedést, a környezet és az egyén kapcsolatát az inger-válasz elmélettel, a tanulást pedig a klasszikus kondíci

A trauma fogalmát sokáig főként a „nagy”, látványos megrázkódtatásokhoz kötötte a pszichológia és a pszichiátria: háború, baleset, erőszak, szexuális abúzus vagy természeti katasztrófa. Ezekhez illeszkednek azon trauma meghatározások, amelyekkel a diagnosztika során manapság is dolgozunk: a BNO 10-ben (a Betegségek Nemzetközi Osztályozása) “kivételesen fenyegető vagy katasztrófaszerű esemény”, míg a DSM V-ben (az Amerikai Pszichiátriai Egyesület diagnosztikus kézikönyve): “ha

Fontos leszögezni, hogy a trauma nem egyszerűen egy rossz élmény, ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvek (BNO/DSM) meglehetősen szűk “trauma” fogalommal dolgoznak. A trauma tágabb értelemben olyan megrázó esemény vagy tartósan fennálló helyzet, amely meghaladja az egyén megküzdési képességeit, és tartós érzelmi, testi és társas következményekkel járhat. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) és a komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD

A pszichózisról - mint sok minden másról - sokáig főként biológiai alapon gondolkodott a pszichiátria. A közvélekedésben is gyakran él az a leegyszerűsítő elképzelés, hogy a hallucinációk, kifejezetten a hanghallás, egyértelműen súlyos mentális betegséget, elsősorban skizofréniát jeleznek. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban egy jóval árnyaltabb képet rajzolnak elénk. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a pszichotikus tünetek (hanghallás és bizonyos “téveszmék”) és a trau

A trauma-informált ellátás egy olyan szemlélet az egészségügyben, a mentálhigiénés és a szociális ellátásban, amely abból indul ki, hogy sok ember élete során átélt valamilyen traumatikus eseményt, és ezek a tapasztalatok hosszú távon befolyásolhatják a viselkedését, testi-lelki állapotát és kapcsolatait. A megközelítés alapvető kérdése nem az, hogy „Mi baj van veled?”, hanem az, hogy „Mi történt veled?” Ez a szemlélet, a trauma tágabb értelmezésével dolgozik, amely a traumá