Jó gyakorlatok 2. - Pszichomotorterápia és test terápiák
- Anna Csekő-Szél
- 13 hours ago
- 3 min read
A dán szakmai gyakorlatban az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a megközelítések, amelyek a trauma testi és idegrendszeri lenyomatainak feldolgozására helyezik a hangsúlyt (a trauma embodied értelmezéséről bővebben az alábbi posztban írok: A trauma testi lenyomatai és az embodiment szerepe). Bár a hagyományos pszichoterápiás módszerek, például a kognitív
viselkedésterápia és az EMDR továbbra is központi szerepet töltenek be a traumakezelésben, és jelenleg is sokat segíthetnek egyes pszichofarmakonok a tünetenyhítésben, szerencsére több szakterületen és a közellátásban is egyre nagyobb teret hódít a testorientált szemlélet.
Különösen érdekes ebből a szempontból a pszichomotoros terapeuták (psykomotoriske terapeuter) szerepe. A dán pszichomotoros terápia hagyományosan a testérzékelés, a mozgás, a légzés és az autonóm idegrendszer (más néven vegetatív idegrendszer) szabályozásának összefüggéseivel foglalkozik. Az autonóm idegrendszer az emberi idegrendszer akarattól függetlenül működő része, amelynek feladata a belső szervek automatikus szabályozása és a test belső egyensúlyának (homeosztázis) fenntartása. A szakma alapfeltevése szerint a pszichés állapotok és a testi működés kölcsönösen alakítják egymást, ezért a stressz, a szorongás vagy akár a traumatikus tapasztalatok hatásai gyakran a testben is megjelennek. A gyakorlatban a pszichomotoros terapeuták relaxációs technikákat, testtudat-fejlesztő gyakorlatokat, földelési vagy grounding technikákat, légzőgyakorlatokat, érintésalapú módszereket és mozgásos intervenciókat alkalmaznak annak érdekében, hogy a kliens újra kapcsolatba kerüljön saját testével, és testi állapotaival.
Az embodiment szemléletéhez különösen közel áll a skandináv országokban széles körben alkalmazott Basic Body Awareness Therapy (BBAT), amely a fizioterápia és a pszichoszomatikus rehabilitáció határterületén helyezkedik el. A módszer célja a testérzékelés, a légzés, a mozgáskoordináció és az önszabályozás fejlesztése. Dániában a BBAT-t számos olyan területen alkalmazzák, ahol a pszichés és testi tünetek összefonódnak, például krónikus stressz, pszichoszomatikus panaszok, tartós fájdalomszindrómák vagy mentális egészségügyi problémák esetén. A módszer mögött álló szakirodalom szerint a fokozott testtudatosság hozzájárulhat az érzelmi szabályozás javulásához és az idegrendszeri stabilitás erősödéséhez.
A dán ergoterapeuták (ergoterapeuter) körében szintén megfigyelhető a trauma-informált szemlélet térnyerése. Számos szakember a hagyományos foglalkozásterápiás megközelítést idegrendszer-szabályozási és testorientált módszerekkel egészíti ki. Ennek különösen nagy jelentősége van olyan klienseknél, akiknél a trauma nemcsak érzelmi tünetekben, hanem a mindennapi működés, az önellátás, a szenzoros feldolgozás vagy a társas kapcsolatok nehézségeiben is megjelenik. Több dán ergoterapeuta képzett a Peter Levine munkásságára épülő Somatic Experiencing irányban, vagy végzett polivagális szemléletű továbbképzéseket. (A polivagális szemlélet is az autonóm idegrendszerrel dolgozik, és ezen megközelítés szerint is a felépülés fontos eleme annak megtapasztalása, hogy a szervezet fokozatosan képes visszatérni a biztonság, a kapcsolódás és a testi-lelki egyensúly állapotába). Sokan ezen elméletek és gyakorlatok elemeit integrálják a saját praxisukba, és jellemzően a pszichiátriai osztályokon alkalmazott ergoterapeuták többsége rendelkezik ilyen képzettségekkel.
Mindezeken a módszereken túl számos pszichiátriai osztályon és járóbeteg klinikán elérhető kezelési mód a traumaérzékeny jóga (trauma-sensitive yoga), amely szintén egy testorientált megközelítés, ahol a kliensekkel a testérzetek tudatosításán, a választási lehetőségek megélésén és a biztonságérzet fokozatos erősítésén keresztül történik a traumából való felépülés. A kutatások szerint a traumaérzékeny jóga jelentősen hozzájárulhat az érzelemszabályozás, a testtudatosság és az önhatékonyság érzésének javulásához. A módszer hatékonyságáról Bessel van der Kolk sokat ír “A test mindent számontart” című könyvében.
A gyakorlatban a legtöbb pszichiáriai osztályon multidiszciplináris együttműködés figyelhető meg, ahol pszichológusok, pszichoterapeuták, ergoterapeuták, fizioterapeuták és pszichomotoros terapeuták közösen dolgoznak traumával élő, vagy mentális nehézségekkel küzdő emberekkel. Ez különösen fontos a komplex traumák esetében, ahol a tünetek egyszerre érinthetik az érzelmi szabályozást, a testi állapotokat, a kapcsolati működést és a mindennapi életvezetést (a PTSD és a CPTSD diagnosztikájáról az alábbi posztban lehet bővebben olvasni).
Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy a testorientált traumakezelések tudományos háttere eltérő erősségű. Egyes módszerek, például a mindfulness-alapú beavatkozások, a jóga vagy bizonyos testtudat-fejlesztő programok mögött egyre bővülő kutatási eredmények állnak, amelyek az interocepció, vagyis a belső testi állapotok érzékelésének szerepét emelik ki a traumából való felépülésben. Más testorientált megközelítések esetében a klinikai tapasztalatok gyakran megelőzik a nagy létszámú kontrollált vizsgálatokat.
Dániai tapasztalataim összességében azt mutatják, hogy a trauma kezelésében fontos helye van a biopszichoszociális szemléletnek és az embodimentnek. A test nem állhat lehasítva, puszta hordozójaként a pszichés/mentális folyamatoknak. A test nagyon is aktív résztvevője a traumának és a felépülésnek is. Vagyis trauma gyógyulásának egyik legfontosabb útja a testhez való fokozatos visszatalálás.
Forrásként az alábbi oldalak, valamin saját klinikai tapasztalatom szolgált:
Comments