Amikor az állatok és a gyógyítás kapcsolatáról beszélünk, egy rendkívül sokoldalú és sokszintű kérdésről van szó. Az állatok, legyenek képzett segítõk vagy “egyszerű” házikedvencek, rendkívül sokat tehetnek testi-lelki egészségünkért. Egy háziállat nemcsak társaságot és érzelmi támogatást adhat. Egy házikedvenc a rutinra és törődésre való igényével, a szavak nélküli kommunikációjával segíthet egy depresszióval élő embernek visszatalálni a mindennapi rutinhoz, egy demens szemé

A pszichológiai traumáról sokáig elsősorban úgy gondolkodtak, mint egy emlékezeti vagy érzelmi problémáról, vagy karaktergyengeségről. A modern traumakutatás azonban rámutatott, hogy a trauma nem pusztán a múltban történt eseményekről és azokra adott reakciókról szól, hanem arról is, hogy ezek az események később milyen nyomot hagynak az idegrendszerben, a hormonális működésben és a test érzékelésében. A trauma nemcsak az emlékeinkbe vésődik bele, hanem a testünkben is megőrz

A dán szakmai gyakorlatban az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a megközelítések, amelyek a trauma testi és idegrendszeri lenyomatainak feldolgozására helyezik a hangsúlyt (a trauma embodied értelmezéséről bővebben az alábbi posztban írok: A trauma testi lenyomatai és az embodiment szerepe). Bár a hagyományos pszichoterápiás módszerek, például a kognitív viselkedésterápia és az EMDR továbbra is központi szerepet töltenek be a traumakezelésben, és jelenleg

Számos helyen és gyakran látom, olvasom a trigger és a belőle képzett szavakat a legváltozatosabb szövegkontextusban, és időről időre felmerül bennem a kérdés, hogy van-e még ennek a kifejezésnek bármilyen jelentése, vagy csak egy buzzword, a pszichológiai kifejezések devalválódásának újabb esete? A trigger kifejezés a behaviorista pszichológiai terméke, amely a viselkedést, a környezet és az egyén kapcsolatát az inger-válasz elmélettel, a tanulást pedig a klasszikus kondíci

A neurodiverz párok együttéléséről írt bejegyzés első részében (Eltérő neurotípusú párok (ND-NT) együttélése és nehézségei 1. Párkapcsolati kommunikáció és kölcsönösség) a kihívásokat az idegrendszer eltérései nézőpontjából, a diagnosztikai kritériumok felől ragadtam meg, és részletesen kitértem a kommunikáció és az érzelmi élet specifikumaira. Ebben a bejegyzésben egy másik fontos területről, a neurológiai eltérések mindennapokra gyakorolt hatásáról, a mindennapok menedzselé

A neurodiverzitás paradigma mind nagyobb térnyerése, az autizmus kutatás újabb eredményei, a változó diagnosztikus megközelítések és eszközök, a diagnózisok emelkedő száma, valamint a neurotípus identitássá válása, továbbá a párok nehézségei és elvárásai egyidejűleg eredményezik, hogy a pár- és családterápiában is fokozott figyelem irányul a neurotípus szerepére a kapcsolatokban. Tudományosan megalapozott diszciplínaként a pár- és családterápia igyekszik megőrizni komplex sz

A neuroaffirmatív párkonzultáció a párterápia egy formája, amely a pár- és családterápiában megszokott megközelítések és szempontok mellé beemeli a neurotípus kapcsolati jellegzetességeit és hatását, illetve szükség szerint ezt állítja fókuszba. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egyaránt dolgozik neurodiverz (ND-NT) párokkal és neurodivergens (ND-ND) párokkal, annak érdekében, hogy a neurotípusból adódó kapcsolati sajátosságok, kihívások felismerését, értelmezését és kezelését

Az elmúlt hetekben elkezdtem újraolvasni S. Silberman NeuroTribes (The Legacy of Autism and the Future of Neurodiversity) című könyvét, amely 2015-ben jelent meg először és jelentős hatást gyakorolt a neurodiverzitás diszkurzusra. A NeuroTribes az autizmus és a neurodiverzitás mozgalom történetét mutatja be, a tudomány- és kutatástörténetre is kitérve, aktivista nézőpontból. Nem teoretikus értekezés tehát, nem fogalmakat határoz meg és értelmez, hanem a neurodiverzitás mozgal