Jó gyakorlatok 3. - Állatasszisztált terápia, segítő állatok és az állatok különleges érzékelése

Amikor az állatok és a gyógyítás kapcsolatáról beszélünk, egy rendkívül sokoldalú és sokszintű kérdésről van szó. Az állatok, legyenek képzett segítõk vagy “egyszerű” házikedvencek, rendkívül sokat tehetnek testi-lelki egészségünkért.

Egy háziállat nemcsak társaságot és érzelmi támogatást adhat. Egy házikedvenc a rutinra és törődésre való igényével, a szavak nélküli kommunikációjával segíthet egy depresszióval élő embernek visszatalálni a mindennapi rutinhoz, egy demens személynek újra kapcsolatot teremteni a környezetével, vagy egy szorongással, esetleg poszttraumatikus stresszel küzdőnek nagyobb biztonságérzetet kialakítani. De millió más helyzet is van, ahol különböző állatok bizonyos képességeire támaszkodva tudunk javítani emberek életminőségén, vagy túlélési esélyein.

Mind ismerjük a legáltalánosabb segítő állatok, a vakvezető kutyák jelenlétét és fontos szerepét gazdáik mindennapi támogatásában. Egy speciálisan kiképzett kutya (vagy akár macska) ugyanakkor sokkal többre lehet képes, például jelezni tudja gazdájának, hogy veszélyesen leesik a vércukorszintje. Egyes állatok bizonyos epilepsziás eseményekhez, vagy rohamokhoz kapcsolódó változásokat is érzékelhetnek és előre jelezhetnek. A kutatók pedig évtizedek óta vizsgálják azt is, hogy a kutyák rendkívül érzékeny szaglása felhasználható-e daganatos betegségek felismerésére.

Vagyis a körülöttünk élõ négylábúak olyan információkat is érzékelnek a környezetből vagy az emberi szervezetből, amelyeket mi nem, és ez fontos megelőző vagy támogató tevékenység elvégzésére teszi őket képessé.

Àllatasszisztált terápia, terápiás állat, támogató állat

Érdemes már az elején különválasztani néhány fogalmat, mert az „állatasszisztált terápia” vagy “segítő állat” kifejezéseket sokféle helyzetre használják, ugyanakkor az állatok jelenléte és támogatása különböző szinteken jelenhet meg annak strukturáltságától és a támogató állat képzettségétől függően.

Az állatasszisztált terápia egy strukturált terápiás folyamat. Az állatot egy megfelelően képzett szakember (felvezető) vonja be egy meghatározott terápiás cél érdekében. Ilyen lehet például a szorongás csökkentése, a kommunikáció támogatása vagy a társas készségek fejlesztése. Ezekben az esetekben mind az állat (leggyakrabban kutyák vagy lovak/pónik), mind a felvezető speciális szűréseken esik át és specifikus képzésben részesül, míg a terápiás folyamat általában lehatárolt és egy bizonyos cél elérésére fókuszál.

A terápiás állat, leggyakrabban kutya, a terápiás térben sokszor egyfajta „harmadik pontot” hoz létre a kliens és a terapeuta között. A résztvevőknek nem kell azonnal egymásra nézniük és beszélniük, lehet először a kutyával foglalkozni. Meg lehet simogatni, meg lehet figyelni, lehet róla beszélni. Lehet hozzá kapcsolódni, valami egészen más módon és csatornákon, mint a jelen lévő másik személyhez. Másfajta kisugárzást, másfajta biztonságot és támogatást jelent, és egyfajta hídként szolgálhat abban, hogy lassan létrejöhessen a kapcsolat a terapeuta és a kliens között is. Ez különösen érdekes lehet az autizmus, a szorongásos zavarok, a trauma vagy bizonyos pszichotikus állapotok esetében.

Más a helyzet egy segítő állattal, amelyet konkrét feladatokra képeznek ki. Egy vakvezetőkutya, vagy egy diabétesz/rohamjelző kutya például nem azért van a gazdája mellett, hogy általánosságban társaságot jelentsen számára, hanem azért, hogy bizonyos helyzetekben saját érzékszerveivel támogassa a gazdája boldogulását, és egy meghatározott testi állapotváltozásra figyelmeztesse.

Megint más az érzelmi támogató állat, amelynek elsődleges szerepe a társas és érzelmi támogatás. Az érzelmi támogató állatok nem részesülnek speciális kiképzésben, mivel nem kell konkrét fizikai vagy feladatalapú tevékenységeket végrehajtaniuk. Gyógyító hatásuk kizárólag jelenlétükből és szeretetükből/figyelmükből fakad. Míg asszisztált terápiára leginkább kutyákat, lovakat és pónikat képeznek, és a segítő állatok leggyakrabban kutyák, addig érzelmi támogató állatnak bármely állat alkalmas lehet, akár madarak, nyulak, rágcsálók is. A legtöbb országban az érzelmi támogató állat hivatalos orvosi rendelvény útján kerül “elrendelésre”. Ez biztosítja, hogy valaki jogilag szabályozott módon jogosult legyen rá, és hogy különböző helyzetekben elfogadják az állat mentális támogató státuszát, ami megkülönbözteti a puszta házikedvenctől. Ehhez leggyakrabban rendelkeznie kell a támogatott személynek valamilyen dokumentált, diagnosztizált mentális egészségügyi állapottal (például szorongás, depresszió vagy poszttraumás stressz-zavar).

Mit tud nyújtani egy állat, amit egy másik személy nem feltétlen?

Az állatok terápiás értéke részben abból fakad, hogy nem ugyanúgy kapcsolódnak hozzánk, mint egy másik ember. Egy kutya nem kérdezi meg, hogy miért nem tudunk felkelni az ágyból. Nem támaszt tudatos vagy tudattalan, nyílt vagy burkolt elvárásokat. Nem értékeli a gazdája teljesítményét és legtöbbször nem igényel hosszas magyarázatokat/magyarázkodást.

Mint a háziállatok többsége, a terápiás és támogató állatok is sokszor egyszerűen csak “jelen vannak”, vagyis figyelnek, érzékelnek és adott esetben kapcsolatot kezdeményeznek a körülöttük lévő emberekkel. Ez különösen fontos lehet olyan személyeknél, akik számára a verbális kommunikáció nehéz, vagy akik teljesen non-verbálisak, akiben a társas helyzetek szorongást keltenek, vagy akinek korábban sok negatív tapasztalata volt szociális vagy ellátással kapcsolatos helyzetekben. Az állatok tehát sok értelemben olyasmit tudnak, amit mi, emberek nem. A körülöttük lévő világot másként észlelik, kevésbé támaszkodnak a verbális jelekre és jelentős mértékben más érzékszerveikre (pl. szaglásukra), valamint a nonverbális kommunikációra, az érzelmi állapotokra, a megváltozott “kisugárzásra” reagálnak. Ezzel egy egészen más világot, új szenzoros, érzelmi és kommunikatív dimenziókat nyitnak meg.

Ezek az alapvető motívumok minden gyógyító állat-ember kapcsolatban megjelennek, legyen szó állatasszisztált intervencióról, terápiás állatról, segítő állatról, vagy támogató állatról.

Támogató állatok a mentális állapotokban: amikor négylábú társunk segít újra felépíteni a világot

A depresszió nem pusztán egy hangulati változás, fontos része az állapot megjelenésének az eltűnő motiváció és a jelentősen csökkent energiaszint. Depressziósan rendkívül nehézkessé válhat felkelni, enni, kimenni a lakásból, találkozni másokkal, vagy bármilyen feladatot saját magunkért elvégezni. Olyan dolgok is óriási erőfeszítésnek tűnhetnek, amelyek korábban természetesek voltak.

Egy támogató kutya vagy támogató háziállat jelenléte ezen is változtathat. Praktikus szinten a háziállatokat meg kell etetni, adott esetben ki kell vinni sétálni, amivel már önmagában mozgásra “kényszerít”. Egy séta pedig nemcsak séta. A séta mozgás, ami segíti a szervezetünk saját neurotranszmitter termelését. A séta napfény és D-vitamin. A séta strukturált idő. Egy feladat, amelynek van értelme, amely megmutathatja, hogy apró dolgokkal teszünk egy másik élőlényért és van helyünk a világban. Az állat ellátásával összefüggő feladatok segíthetnek továbbá a napi rutin fenntartásában is.

Az állatok a maguk sokszor szelíd és csendes, máskor zajos és határozott módján reagálnak a jelenlétünkre, ami biztosít egyfajta kapcsolatot a körülöttünk lévõ világgal. Érdekes, ítéletmentes érzelmi kapcsolatot jelentenek, amivel építően hathatnak az önértékelésünkre. Szeretetük sokszor fontos stabil pont a világgal való kapcsolódás megtartására.

Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy egy támogató állat önmagában kezelést jelenthet a depresszióra. Inkább arról, hogy olyan mindennapi kapaszkodókat adhat, amelyek egy depressziós ember számára különösen nehezen hozzáférhetők.

Egy skizofréniával élő személy számára nem mindig a hallucinációk vagy téveszmék jelentik a legnagyobb hosszú távú nehézséget. A negatív tünetek, például a társas visszahúzódás, az aktivitás és a motiváció csökkenése komolyan befolyásolhatják az életminőséget. (A skizofrénia tünetek részletesebb tárgyalása az alábbi posztban olvasható: )

Egy támogató állat jelenléte sok szinten lehet előrevivő a negatív tünetek menedzselésében. Az állat utat nyithat közös tevékenységekre. Lehet egy társasági mankó, valami, amiről beszélni lehet. Egy terápiás állat jelenléte a terápiás helyzetekben stabil, kiszámítható és biztonságos pont, ami támogatást jelent ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy csoportfoglalkozáson. Az állat tehát egyfajta társas katalizátor ezekben a helyzetekben.

Az állatok sokszor olyan érzelmi és érzékszervi ingereket adnak, amelyekhez más csatornákon keresztül nehezebb hozzáférni. Így demenciában, vagy non-verbális személyeknél az állatasszisztált intervenciók segíthetnek bizonyos pszichés és viselkedéses tünetek, valamint a társas interakció területén. Ez lehetőség arra, hogy kapcsolatot létesítsünk, vagy tartsunk fenn akkor is, amikor egy betegség vagy állapot erősen befolyásolja a szabványos kommunikációs csatornákat.

Egy nonverbális személy számára a kommunikáció egészét jelenthetik tekintetek, gesztusok, a testtartás, a hangadás, tárgyak használata vagy különböző alternatív és augmentatív kommunikációs eszközök, amelyek verbális személyek esetén csak akcesszórikusak, kiegészítésként szolgálnak. Egy állat tehát nem várja el, hogy szavakkal kommunikáljunk, sõt, rendkívül érzékenyen reagál nonverbális kommunikációs formákra.

Egy támogató állat hasonlóan fontos tereket hozhat létre a világban egy szociális kihívásokkal küzdő, vagy nonverbális személy számára, hiszen lehet vele együtt figyelni, játszani, mozogni, gondoskodni róla, vagy egyszerűen csak mellette lenni.

Állatok mint társas híd - Állatok a terápiás térben, amikor nem kell mindent szavakkal elmondani

Szorongó személyként nyíltan és őszintén, figyelemmel és odaadással benne lenni társas helyzetekben rendkívül nehéz és komplex, vagyis elképesztően megterhelő és kimerítő folyamat. Leülni egy idegen emberrel szemben, kapcsolódni és beszélni az érzéseinkről kihívást jelentő határátlépés és néha lehetetlennek tűnő feladat lehet.

Egy ilyen helyzetben sokaknak elmondhatatlanul nagy támogatást nyújthat egy nyugodt, képzett kutya. Egy meleg szőrcsomó, akinek az érintése önmagában segítheti az érzelemszabályozást. Egy teljesen semleges és ítélkezésmentes jelenlét a terápiás térben, akihez más módon viszonyulhat és beszélhet a kliens. Egy biztonságos, kellemesen semleges híd, akinek viselkedése és jelenléte elindíthat interakciókat a terapeuta és a segítségért forduló között.

Hasonlóképp jelentős támogatást nyújthatnak a terápiás állatok PTSD-vel élők esetén. Az állapotot kísérő fokozott éberségben megnyugtató, biztos jelenlétet adhatnak, megszakíthatnak flash-back vagy disszociatív állapotot. Jelentõs fizikális és érzelmi horgonyként működhetnek a megváltozott tudatállapotok és a fizikai valóság között, testi kontaktus kezdeményezésével megelőzhetnek tudatállapot változást, jelezhetnek a terapeuta felé szubtilis, észrevehetetlen állapotváltozási jeleket, és reakcióikkal segíthetnek az érintetteknek a jelenbe visszatérni.

A kutya vagy terápiás állat jelenléte nyilvánvalóan nem oldja meg a szorongás okát, de segíthet abban, hogy a beteg egyáltalán eljusson odáig, hogy kapcsolatba tudjon lépni a terapeutával. Poszttraumás stressz-zavar esetén mind a terápiás állat, mind pedig a támogató állat jelentős segítség lehet.

A terápiás állat híd szerepe különösen érdekes lehet olyan autista embereknél, akik számára a közvetlen társas helyzetek megterhelők. Az állatok ezekben az esetekben is egy közös figyelmi fókuszt adhatnak, és lehetőséget teremthetnek arra, hogy létrejöjjön egy egyszerű, kölcsönös kör: én teszek valamit, az állat reagál, én érzékelem ezt a reakciót, majd újra válaszolok. Ezek a tapasztalatok alapot adhatnak a másokkal való kapcsolatteremtésre és kapcsolattartásra, valamint kommunikációs, így interakciós mintázatként szolgálhatnak a kölcsönös személyközi kommunikációra. Egy kutya vagy más terápiás állat jelenléte ezért sajátos kommunikációs teret teremthet a kliens és a terapeuta között, és új lehetőségeket nyithat meg az együttműködésre.

Lovasterápia: amikor maga a mozgás is a kapcsolat része

A kutatások is azt mutatják, hogy az állatasszisztált beavatkozások, különösen a lovas programok és a kutyával végzett intervenciók, bizonyos esetekben kedvezően hathatnak a társas kommunikációra, a társas részvételre és egyes viselkedéses kimenetekre.

A ló lépései folyamatos, ritmikus mozgást hoznak létre, amelyhez a lovon ülő ember testének alkalmazkodnia kell. A test észlelése, az egyensúly megtartása, a testtartás szabályozása, az irányváltás, a ló vezetése vagy akár gondozása egyszerre kíván figyelmet, mozgáskoordinációt és alkalmazkodást. Autizmusban a terápiás lovaglással kapcsolatban több vizsgálat is kedvező változásokat talált a társas és kommunikációs működés bizonyos területein, emellett motoros és szenzoros hatásokat is vizsgáltak.

A terápiában résztvevõ személynek meg kell tanulnia együttműködni egy másik élőlénnyel. Érezni a mozdulatát. Figyelni a reakcióira. Alkalmazkodni hozzá. Hatással lenni rá. Majd megtapasztalni, hogyan van jelen a saját teste és mozdulatai az interakcióban.

A lovasterápia tehát különleges helyet foglal el az állatasszisztált beavatkozások között, mert a ló itt nem egyszerűen társas partner, hanem a mozgásán keresztül is komplex terápiás eszközzé válik.

Támogató állatok más helyzetekben

Az állatok szerepe azonban nem áll meg a pszichiátriánál. Az egyik legismertebb példa a diabéteszjelző kutya. Bizonyos kutyákat arra képeznek, hogy a gazdájuk vércukorszintjének veszélyes változásával összefüggő jeleket felismerjék, különösen hipoglikémia (kórosan alacsony vérzukorszint) esetén. A kutya ebben az esetben olyan szag- és viselkedésbeli változásokra reagál, amelyek az ember számára nem feltétlenül észlelhetők.

Egyes kutyák olyan viselkedést mutatnak, amely arra utal, hogy érzékelnek valamilyen változást epilepsziás roham előtt. A pontos mechanizmus azonban még nem teljesen ismert, és nem minden kutya képes erre. Éppen ezért különbséget kell tenni a roham előtti jelzés és a roham során vagy után nyújtott segítség között. Egy kiképzett kutya például segíthet abban, hogy a környezet figyelmét felhívja a közelgő vagy zajló rohamra, vagy bizonyos helyzetekben támogatást nyújtson a roham után.

Talán az egyik legismertebb, és egyben leggyakrabban félreértett terület a jelzőállatok, elsősorban kutyák használata tumor keresésre. A kutya szaglása elképesztően érzékeny. A daganatos sejtek anyagcseréje pedig megváltozik, és ez különböző illékony szerves vegyületek megjelenésével járhat. Ezek az anyagok megjelenhetnek például a kilélegzett levegőben vagy a vizeletben. Ez a kutatási terület, bár tudományosan rendkívül érdekes, jelenleg bizonytalan, mert nincs meggyőző szisztematikus és tudományos bizonyíték arra, hogy a kutyák oly hatékonyan ki tudnának szagolni daganatokat, hogy az alkalmazható legyen valódi tumorszűrésre. Ha azonban sikerülne pontosan megérteni, hogy mely kutyák alkalmasak erre, és õk milyen kémiai jeleket érzékelnek, abból később akár új diagnosztikai technológiák kifejlesztése is megtörténhetne.

Az állatok szerepe különösen fontos lehet a palliatív és hospice ellátásban. Itt a szerepük a pszichés támogatás egy másik területe, vagyis minél több biztonságot, kapcsolatot, méltóságot és komfortot megteremteni. Egy súlyosan beteg ember számára egy élő-lélegző lény jelenléte nagyban csökkentheti a magány érzését. Lehet vele beszélni akkor is, amikor másokkal már nehéz. Lehet csak nézni, ahogy ott fekszik az ágy mellett, de meg lehet érinteni is, ha fizikális közelségre vágyik az ember. Az állat nem próbálja értelmezni a halált. Egyszerűen jelen van.

Egyre több bizonyíték van arra a daganatos és palliatív ellátásban, hogy ez a jelenlét kedvezően hat a hangulatra, a szorongásra, a fájdalomélményre és az életminőségre.

Összefoglalás

Az állatok olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek nekünk embereknek nincsenek. Olyan szagokat észlelnek, olyan finom viselkedéses változásokra reagálnak, amelyeket mi esetleg észre sem veszünk. Képesek ítélkezésmentesen és szavak nélkül kapcsolatot teremteni és jelen lenni nehéz érzelmi helyzetekben is. Sokak számára olyan biztonságos társas jelenlétet jelenthetnek, amelyet egy másik emberrel gyakran lehetetlennek tűnik kialakítani.

Az állatok természetesen nem helyettesítik a megfelelő ellátást, a pszichoterápiát, a gyógyszeres kezelést, vagy az orvosi konzultációkat. Nem állítanak fel diagnózisokat. Nem választanak gyógyszert. Nem végzik el a pszichoterápiát. Nem értelmezik egy eredmény klinikai jelentőségét.

Mégis sokféleképpen támogathatnak jelenlétükkel mentális vagy fizikális diagnózissal élő személyt. Egy depressziós embernek a “kötelező” séta fontos kapcsolat lehet a körülötte lévõ világhoz. Egy autista, skizofrén vagy szorongó személy számára az állat jelenléte közvetítő hídként szolgálhat az interperszonális kapcsolatok felé. Egy demenciával élő embernek előhívhat régi, érzelmileg fontos emléket, míg egy PTSD-vel élő embernek a biztonságérzet része lehet, egy erős horgony a valóságba.

Források

Angle C, Waggoner LP, Ferrando A, Haney C, Passler T. (2022). Remote Medical Scent Detection of Cancer and Infectious Diseases With Dogs and Rats: A Systematic Review.

Doherty M, Chown N, Martin N, Shaw SCK. (2024). Autistic psychiatrists' experiences of recognising themselves and others as autistic: a qualitative study. BJPsych Open, 10(6), e183.

Catala A, et al. (2019). Dog alerting and/or responding to epileptic seizures: A scoping review.

Hediger K, et al. (2021). Effectiveness of animal-assisted interventions for children and adults with post-traumatic stress disorder symptoms: a systematic review and meta-nalysis. European Journal of Psychotraumatology, 12.

Jenkins DW, Thompson KM, Goeddeke N. (2024). How Canines Can Assist Our Patients with Diabetes: Diabetes Alert Dogs: What Are Their Capabilities? Journal of the American Podiatric Medical Association, 114(5).

Luff GC, Belluomo I, Lugarà E, Walker MC. (2024). The role of trained and untrained dogs in the detection and warning of seizures. Epilepsy & Behavior, 150, 109563.

Pinto KD, Souza CTV, Teixeira MLB, Gouvêa MIFS. (2021). Animal assisted intervention for oncology and palliative care patients: A systematic review. Complementary Therapies in Clinical Practice, 43, 101347.

Palomino-Lázaro L, Rueda-Extremera M, Cantero-García M. (2024). Animal-Assisted Therapy in palliative care: a scoping review. Frontiers in Psychology, 15.

Yakimicki ML, Edwards NE, Richards E, Beck AM. (2019). Animal-Assisted Intervention and Dementia: A Systematic Review. Clinical Nursing Research, 28(1), 9–29.

Villalta-Gil V, et al. (2016). Animal Assisted Therapy Program as a Useful Adjunct to Conventional Psychosocial Rehabilitation for Patients with Schizophrenia. Frontiers in Psychology, 7, 631.