Autista orvosként gyakran találkozom azzal a kritikával, hogy „mindenhol autistákat látok”. Mintha a saját diagnózisom miatt elfogultabb lennék, és hajlamossá válnék arra, hogy túl gyakran vegyek észre autizmus jeleket. Érdekes módon azonban egy friss kutatás éppen az ellenkezőjére utal. Nem arra a következtetésre jutott, hogy az autista pszichiáterek túldiagnosztizálnák az autizmust, hanem arra, hogy amíg maguk nem ismerték fel, hogy autisták, addig sokkal nehezebben ismert

Streetart, Unkown artist, Tapolca, Hungary, 2026 A neurodiverzitás informált ellátás, vagy neuroaffirmatív ellátás napjainkra számos szempontot és megközelítés integrált, de az alapgondolata a neurodiverzitás mozgalomhoz köthető, amely nyíltan az LMBTQ mozgalmak célkitűzéseit követi (Chapman-Botha, 2022). Célja az internalizált kisebbségi stigma és a kisebbségi stressz csökkentése, a fogyatékos büszkeség (disability pride), illetve a neurodiverzitás informált affirmatív ellát

A pszichológiai traumáról sokáig elsősorban úgy gondolkodtak, mint egy emlékezeti vagy érzelmi problémáról, vagy karaktergyengeségről. A modern traumakutatás azonban rámutatott, hogy a trauma nem pusztán a múltban történt eseményekről és azokra adott reakciókról szól, hanem arról is, hogy ezek az események később milyen nyomot hagynak az idegrendszerben, a hormonális működésben és a test érzékelésében. A trauma nemcsak az emlékeinkbe vésődik bele, hanem a testünkben is megőrz

A dán szakmai gyakorlatban az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a megközelítések, amelyek a trauma testi és idegrendszeri lenyomatainak feldolgozására helyezik a hangsúlyt (a trauma embodied értelmezéséről bővebben az alábbi posztban írok: A trauma testi lenyomatai és az embodiment szerepe). Bár a hagyományos pszichoterápiás módszerek, például a kognitív viselkedésterápia és az EMDR továbbra is központi szerepet töltenek be a traumakezelésben, és jelenleg

A diszkurzív pszichológia egy újabb pszichológia irányzat, amely az egyént a társas és a tágabb szociális struktúrák (társadalom, kultúra, intézmények, hierarchiák), valamint a szociálisan értelmezhető cselekvések (ezeket a kommunikáció különböző formáinak is tekinthetjük) összefüggésében határozza meg és vizsgálja. Alapvetései: a szociális konstruktivista szemlélet, a diszkurzusok vizsgálata és a szubjektum társasan megalkotott jellege. Ez bővebben a következőket jelenti:

A párkeresés, párválasztás, párkapcsolat az emberi élet rendkívül fontos, de időnként kihívásokkal teli része, ami a neurodivergens állapotokat jellemző szociális és más nehézségek miatt még nagyobb feladattá válhat. Nem véletlenül lesz az egyik kiemelt téma az autista, ADHD-s tagokat tömörítő csoportokban és a konzultációs folyamatokban is. A konzultáció során gyakran jelenik meg a párválasztás és párkapcsolat egy sajátos vetülete, amely leginkább a “Hogyan hat a kapcsolatun

Gyakori és fontos kérdés, hogy van-e, illetve hol van a sorstárs segítők (peermedarbejdere, peer mentors) szerepe a mentális diagnózissal élő, gyakran kihívásokkal küzdő személyek támogatásában. Annál is égetőbb ez a szempont, mert a tapasztalati szakértő, a szakértő és a szakember pozíciók gyakran összemosódnak, igy nem elég világosak sem a kompetenciahatárok, sem az együttműködés keretei (erről Anna az alábbi posztban osztja meg gondolatait: Diagnosztikai tendenciák, dilemm

Shara Hughes, Kunsten Museum of Modern Art Aalborg, Right This Way kiállítás, 2023, Aalborg, Danmark A kollaboratív terápia egy viszonylag új megközelítés, melyet az 1980-90-es évek fordulóján két pszichoterapeuta, Goolishian és Anderson dolgozott ki. Megalkotói a családterápiás rendszerszemléletet kötik össze a szociális konstruktivizmus nézeteivel, valamint az autoritásra építő, normatív, a személlyel szemben a diagnózist előnyben részesítő pszichoterápia kritikájával. Néz