Hangulatzavarok: depresszió, bipoláris-zavar

A hangulatzavarok közé tartozó depresszív zavarok és bipoláris zavarok (vagy régi elnevezésén mániás depresszió) a leggyakoribb pszichiátriai állapotok közé tartoznak világszerte. Bár a köznyelvben gyakran egyszerűen „rosszkedvként”, „lehangoltságként” vagy éppen „hangulatingadozásként” jelennek meg, a klinikai valóság ennél lényegesen összetettebb. A közbeszéd sajnos gyakran használja ezeket a kifejezéseket oly módon, ami negatívan is befolyásolhatja ezen állapotok megítélését. A köznyelvben az egyszerű rosszkedv is sokszor úgy kerül interpretálásra, hogy “olyan depis vagyok”, vagy “ma depressziós napom van”. Azt is sokszor lehet hallani, hogy “ez az új mániám”, vagy “teljesen mániákus vagyok”, ha valakit nagyon érdekel és foglalkoztat valami, esetleg nagyon aktív vagy pörgős napja van. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a diagnózisok nem egyetlen tünet jelenlétére épülnek, hanem jól meghatározott tünetegyüttesekre, időtartamokra és funkcióromlásra, amelyeket a diagnosztikai rendszerek részletesen leírnak.

A depresszió kapcsán gyakran felmerül egy olyan elvárás a környezet részéről, hogy “csak akarat kérdése” és az illetőnek “csak össze kellene szednie magát”. A mánia kapcsán sokszor találkozik azzal az előítélettel az ember, hogy “csak képtelen viselkedni”, vagy “akaratgyenge”.

Mind a depresszió, mind a bipoláris zavar olyan állapot, amely jelentős szenvedést, funkcióvesztést, valamint testi, társas és foglalkozási következményeket okozhat.

Fontos továbbá, hogy a tünetek hasonlósága és a hasonló hangzás miatt, a bipoláris zavar gyakran lesz összemosva vagy összekeverve a Borderline személyiségzavarral (BPD) a közbeszédben.

Inn i parken, Birte Marie Løveid (1992), Ålborg, Denmark, 2023

A depresszió és a bipoláris zavar közös jellemzője, hogy elsődlegesen a hangulat szabályozásának problémái jellemzik őket. Ugyanakkor a modern pszichiátriai kutatások azt igazolják, hogy ezek az állapotok nem puszta “hangulatingadozások”, hanem neurobiológiai egyensúlybomlás áll a hátterükben, erős genetikai predeterminációval. Ezek az állapotok az érzelmeken és hangulaton túl erősen befolyásolják a gondolkodást, a motivációt, a figyelmet, az alvást, az étvágyat, a stresszválasz-rendszereket, sőt alapvető immunológiai és hormonális folyamatokat is. A hangulatzavarok tehát komplex biológiai, pszichológiai és társas tényezők kölcsönhatásából kialakuló állapotok, amelyek jelentősen befolyásolhatják az egyén életminőségét.

Depresszív zavarok

A depresszív zavarok közül a legjelentősebb diagnózis a major depresszív zavar. A DSM-5-TR és a BNO 10 diagnosztikus kézikönyvek alapján a diagnózis felállításához adott ideig fennálló tünetegyüttes szükséges, amelynek központi elemei a tartós lehangoltság vagy az érdeklődés és örömérzés jelentős csökkenése. Ezek mellett a fő tünetek mellett gyakran megjelenik alvászavar, étvágyváltozás, testsúlyváltozás,  fáradékonyság, koncentrációs nehézség, csökkent önbizalom, vagy nagyon negatív énkép, fokozott bűntudat, mozgásbeli meglassulás vagy testi nyugtalanság, illetve visszatérő, halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

A depresszió tehát sokkal több, mint szomorúság vagy rosszkedv. Számos érintett számol be egy mindent átitató érzelmi ürességről, közönyről vagy az örömképesség teljes elvesztésről. Ez azt jelenti, hogy a személy nem képes örülni azoknak a dolgoknak, amelyek korábban fontosak vagy örömteliek voltak számára, ha érez is “örömöt” az sokszor halovány és rendkívül gyorsan elvész. Jellemző lehet továbbá a motiváció elvesztése, a döntéshozatal nehézségei és a jövővel kapcsolatos mindent átszövő reménytelenség, amely a múltat sötétté változtatja, a jelent elviselhetetlenné teszi, és a jövőt nem létezővé alakítja.

A depresszió különböző formákban jelenhet meg. Egyetlen depressziós időszak esetén “egyszeri epizódról” beszélünk, míg ismétlődő, visszatérő epizódok esetén “periodikus depresszió” állhat fenn. A depresszió egy külön csoportja a szülés utáni depresszió, ami már a várandósság alatt is jelentkezhet, mind férfiaknál, mind nőknél, és aminek sajátos jellemzője, hogy gyakran jár súlyos, pszichotikus tünetekkel.

A klinikai tapasztalat és a szakirodalom szerint egyszeri depressziót követően 1 éves stabilitás után átgondolható az antidepresszáns fokozott elhagyása megfelelő szakmai támogatás mellett. Ugyanakkor abban is egyetértés van a szakmában, hogy akiknek volt egy depressziós epizódjuk, sajnos fokozott rizikóval rendelkeznek egy második epizódra, és a depresszió visszatérésének rizikója minden epizódal magasabb. 

Létezik továbbá perzisztáló depresszív zavar is, amely enyhébb, de hosszabb ideig fennálló tünetekkel jár, valamint kezelés rezisztens depresszió (TRD), amiben az érintett személy állapota két különböző típusú, megfelelő dózisban és ideig alkalmazott antidepresszáns kezelés ellenére sem javul. Ezekben az esetekben a kezelés más típusait is át kell gondolni, mint a kombinációs terápia, vagyis különböző hatásmechanizmusú antidepresszáns használata, az augmentáció (egy antidepresszáns egy másik pszichofarmakonnal pl. antipszichotikummal vagy hangulatstabilizátorral való kombinált alkalmazása), ECT (elektrosokk), vagy TMS (Transzkraniális Mágneses Stimuláció), vagy a Ketamin terápia.

A tünetek súlyossága széles skálán mozoghat: az enyhe formáktól a pszichotikus tünetekkel járó súlyos depresszióig, amikor a depresszív hangulat mellett téveszmék vagy hallucinációk is megjelenhetnek.

Bipoláris zavar

A bipoláris zavar egy olyan állapot, ahol depressziós időszakok mellett (vagy depressziós időszakok nélkül) kórosan emelkedett vagy ingerlékeny hangulati állapotok is előfordulnak. A DSM-5-TR és az ICD-10 szerint a bipoláris zavar diagnózisának alapja a mániás vagy hipomániás epizódok jelenléte.

A mániás epizód során az egyén hangulata bizonyos tartós időintervallumban jelentősen emelkedett, eufórikus vagy mámorosan boldog, a személy fokozottan energikus vagy ingerlékeny lehet. Jellemzően megjelenik a csökkent alvásigény, a fokozott beszédkésztetés, a felgyorsult gondolkodás (rengeteg-rengeteg remek gondolat és ötlet), a fokozott önértékelés vagy grandiozitás, valamint a megnövekedett aktivitás (milliónyi elkezdett szuper projekt, jellemzően hatalmas befektetésekkel, amik sosem készülnek el). Ebben az időszakban az személyek minimális alvással (2-3 óra vagy kevesebb) mindent is meg tudnak csinálni. A mániás állapot gyakran együtt jár impulzív döntésekkel, túlzott költekezéssel, veszélyes szexuális viselkedéssel vagy irreális vállalkozásokba való belekezdéssel. Ilyenkor az illető nem tudja reálisan felmérni erőforrásait, döntései következményeit és ezek az impulzív, túlzó és kockázatvállaló döntések és viselkedések meglehetősen nehéz helyzetekbe sodorhatják. Mivel az érintett személy legtöbbször “fantasztikusan van” és a valóságot a mánia rózsaszín ködén keresztül észleli, így jellemzően az állapot alacsony betegségbelátással jár, és a segítség külső nyomásra vagy akár kényszerre érkezik. Súlyos esetekben jellemző, hogy pszichotikus tünetek is kialakulhatnak. 

A hipománia hasonló tünetekkel jár, azonban rövidebb ideig tart, kevésbé súlyos, és sokszor nem okoz jelentős funkcióromlást. Éppen ezért sok érintett és környezete nem is betegségként éli meg ezt az időszakot. A fokozott energia, a kreativitás, a produktivitás és a magabiztosság sokszor pozitív élményként jelenik meg. Ez a jelenség részben magyarázza, hogy a bipoláris zavar felismerése, főként,  ha csak hipomán epizódokkal vagy hipomán és depresszív epizódok váltakozásával jár, gyakran éveket késik.

A bipoláris zavarban megjelenő speciális állapot, az úgynevezett “kevert fázis”, olyan állapot, ahol a mánia és a depresszió tünetei egyszerre vannak jelen. Ez az állapot egy különösen nehéz, és rendkívül fokozott öngyilkossági rizikóval járó fázis, ami legtöbbször kórházi kezelést tesz szükségessé.

A bipoláris zavar diagnosztikájának egyik jellemzője, hogy az érintettek jelentős része először depressziós tünetekkel fordul szakemberhez. A kezdeti kép ilyenkor könnyen összetéveszthető egyszeri depressziós epizóddal,, vagy periodikus depresszióval. 

A kutatások szerint a bipoláris betegek jelentős hányada éveken keresztül depresszió diagnózissal él, mielőtt egyértelmű mániás vagy hipomániás epizód alapján pontosabb diagnózis születne. Sokszor látott kép, hogy a korai években (tinédzser vagy fiatal felnőttkorban) csak depresszív epizódok jelennek meg, vagy kerülnek felismerésre, és a későbbi életkorban (20-as évek után) mutatkoznak az első mániás vagy hipomániás epizódok. Jellemző továbbá bipoláris zavar esetén, hogy a mániás epizódokat könnyen és hirtelen felválthatják nagyon mély depressziós periódusok. A bipoláris depressziókra jellemző, hogy rendkívül mély és kezelésre lassan reagáló állapotok, amik rizikót hordoznak. Az antidepresszáns kezelés bipoláris személyeknél gyakran kiválthat egy mániás epizódot.

A bipoláris zavar kezelése alapvetően két fontos szempont mentén, két fontos gyógyszercsoportra építve zajlik. A kezelés periodikusan egy akut stabilizáló kezelésből áll, a felerősödött depressziós vagy mániás tünetek enyhítésére, valamint egy fenntartó vagy megelőző kezelésből, ami a kvázi semleges hangulati fekvést biztosítja, és megakadályozza a mániás vagy depressziós epizódok kiújulását. A kezelés alapját a hangulatstabilizálók adják, amik lehetnek a lítium, egyes antiepileptikumok, valamint bizonyos antipszichotikumok. A másik nagyon ritkán használt gyógyszercsoport pedig a kis dózisú antidepresszívumok. A bipoláris zavar gyógyszerkombinációkkal történő, és általában élethosszig tartó kezelést tesz szükségessé.

Társállapotok és differenciáldiagnosztika

A hangulatzavarok ritkán jelennek meg izoláltan. A komorbiditás, vagyis több pszichiátriai vagy testi állapot együttes fennállása rendkívül jellemző. A depresszióban szenvedők körében különösen gyakoriak a szorongásos zavarok. A generalizált szorongásos zavar, a pánikzavar, a szociális szorongás és a különböző fóbiák jelentősen növelik a tünetek súlyosságát, valamint rontják a kezelés eredményességét, ahogy a PTSD és a komplex PTSD is. Ezek a társállapotok jelentősen növelik a depresszió kialakulásának kockázatát, miközben a depresszív tünetek súlyosbíthatják a traumafeldolgozás nehézségeit, vagy a szorongásos zavarokkal való munkát. Ezen állapot tünetei jelentősen átfednek egymással, ami további diagnosztikus és kezelési nehézséget jelenthet.

A bipoláris zavar esetében különösen magas a szerhasználati zavarok előfordulása. Az alkohol-, stimuláns-, nyugtató-, vagy kannabiszhasználat sok esetben megjelenik az érzelmi kilengések stabilizálására szolgáló kísérletként. Jelentős átfedéseket találunk továbbá a személyiségzavarokkal, különösen a borderline személyiségzavarral, mivel ott is jellemzőek az érzelemszabályozási nehézségek, az impulzivitás és a hangulati instabilitás. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy bár a két állapot bizonyos tünetei hasonlíthatnak egymásra, kialakulásuk, a tünetek kvalitása és fenomenológiája, időbeli mintázatuk jelentősen eltér, és a két állapot eltérő kezelési megközelítést igényel. 

Mind a depresszió, mind a bipoláris zavar gyakran jár koncentrációs nehézségekkel, és a differenciáldiagnosztikát tovább nehezíti, hogy mindkét állapot gyakran társul figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD) is, különösen a felnőtt populációban.

Az elmúlt évtized kutatásai egyre inkább ráirányították a figyelmet a hangulatzavarok és a testi betegségek kapcsolatára is. A depresszió gyakrabban fordul elő szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, krónikus fájdalom szindrómák, autoimmun betegségek és neurológiai állapotok mellett. A kapcsolat kétirányú: a testi betegségek növelhetik a depresszió kialakulásának kockázatát, míg a depresszió ronthatja a fizikai állapotok kimenetelét és a kezelésekhez való alkalmazkodást.

A bipoláris zavar szintén jelentős testi egészségügyi terhekkel jár. Az érintetteknél magasabb a metabolikus szindróma, az elhízás, a kardiovaszkuláris betegségek és bizonyos endokrin eltérések előfordulása, ahol mindig kérdés, hogy ez a pszichiátriai kondició önálló rizikója, vagy a kezelés következtében kialakuló mellékhatások következménye. 

Összefoglalás

A hangulatzavarok két leggyakrabban látott diagnosztikus csoportja a pszichiátriában a depresszió és a mániás depresszió, vagy bipoláris zavar. Mindkét diagnosztikus csoport komplex tünetmegjelenéssel, és komoly mentális, fizikális és funkcióbeli következményekkel járó, legtöbbször krónikus vagy hosszantartó állapot.

Kezelésükben ma már a biopszichoszociális szemlélet tekinthető meghatározónak. A gyógyszeres kezelés számos esetben fontos szerepet játszik, különösen közepes vagy súlyos depresszió, illetve bipoláris zavar esetén, ugyanakkor a pszichoterápiás megközelítések, a peer-támogatás, a megfelelő pszichoedukáció, és a családtagok edukációja és támogatása rendkívül fontos tényezők a kezelés sikerességét és a hosszú távú mindennapi funkciókat és az életminőséget tekintve.

A mai szakmai konszenzus szerint a depresszió és a bipoláris zavar nem jellemgyengeség, nem akarathiány és nem egyszerű életvezetési probléma. Olyan összetett mentális egészségügyi állapotok, amelyek genetikai sérülékenység, neurobiológiai folyamatok, környezeti hatások és életesemények kölcsönhatásából alakulnak ki. A tünetek jelentős szenvedést okozhatnak, ezért a megfelelő diagnózis, a komorbid állapotok felismerése és a személyre szabott kezelés rendkívül fontos. Annál is inkább, mert sok érintett képes tartós javulást, stabilitást és kielégítő életminőséget elérni megfelelő gyógyszeres és/vagy nem gyógyszeres támogatás mellett.

Források:

American Psychiatric Association. (2022). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed., text rev.; DSM-5-TR). American Psychiatric Association Publishing.

WHO (1995) ICD-10 – International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems.

WHO (2022) ICD-11 – International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems.