Fájdalomérzékelés és fájdalomkezelés autizmusban és ADHD-ban - spekulációk a szakirodalmi adatok alapján
Bevezetés
Az autizmus spektrum állapot és az ADHD idegrendszeri fejlődési állapotok, amelyek együtt járnak érzékelési, figyelmi, érzelemszabályozási, kommunikációs és információfeldolgozási sajátosságokkal. Több tanulmány tárgyalja, az érintettek beszámolói felvetik és a klinikai tapasztalataim határozottan megerősítik, hogy a neurodivergens személyek esetén bizonyos fájdalomérzékelő és fájdalomfeldolgozó mechanizmusok másként működnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden autista vagy ADHD-s személy ugyanolyan módon éli meg a fájdalmat, vagy ugyanolyan fájdalomküszöbbel és fájdalomviselkedéssel rendelkezne.
A fájdalom nem egyetlen lineáris esemény, hanem egy rendkívül összetett, többszintű neurológiai és pszichológiai folyamat. Amikor fájdalomról beszélünk, fontos lehet elválasztani egymástól a nocicepciót (fájdalomészlelést, mint tisztán élettani, neurobiológiai folyamatot), a fájdalomküszöböt (a legkisebb ingert, amit valaki fájdalomként fog azonosítani és megélni), a fájdalom intenzitását (vagyis az érzet erősségét), a fájdalomtoleranciát, a fájdalom percepcióját, vagyis tudatos felismerését és azonosítását (amikor az agykéreg feldolgozza a jeleket, és tudatosul, hogy hol fáj, mennyire fáj, és milyen típusú - szúró, égő, lüktető - a fájdalom), valamint a fájdalom kommunikációját és viselkedéses kifejezését (verbális jelzések, nonverbális jelek, mint arcjáték, sóhajtás, sírás), valamint a megjelenő viselkedésformákat (bicegés, a fájó testrész óvása, visszahúzódás, vagy éppen agresszió és türelmetlenség) .
A korábbi klinikai elképzelés igen hiányos volt, például éltek korábban olyan elképzelések, miszerint a kisgyerekek (babák), vagy éppen a mentális kihívásokkal küzdők, vagy autisták és más csoportok (pl. bizonyos etnikai csoportok, vagy “vademberek”) „nem rendelkeznek fájdalomérzékeléssel”. Szerencsére a legtöbb területen az ehhez hasonló elképzelésektől jelentősen eltávolodtunk, és mostanra a fájdalmat egy univerzális tapasztalatnak tekintjük, amit számos állatfajnál (de akár egyes növényeknél) és a legtöbb embernél megtalálunk.
A kutatások jelenleg a neurodivergens személyek fájdalomérzékelésével kapcsolatban változatos eredményeket mutatnak: úgy tűnik, míg egyesek fokozott, mások kifejezetten csökkent fájdalomérzékenységet mutatnak, miközben az autista és ADHD-s személyek egy része teljesen tipikus fájdalomérzékenységgel rendelkezik. A kutatások alapján úgy fest, hogy a legfontosabb különbségnek sok esetben nem maga a fájdalom észlelésének intenzitása tűnik, hanem az, hogy miként ismeri fel, hogyan dolgozza fel, és milyen módon kommunikálja az idegrendszer a fájdalmat.
Mi valójában a fájdalom? És mi a célja?
Sokáig úgy gondolta az orvostudomány, hogy a fájdalom egyszerűen a szövetkárosodás
közvetlen „leolvasása” az agyban. Valamilyen egy az egynek megfelelésű jelentés a testről az agynak, ami az egyed túlélését szolgálja. A fájdalom ugyanakkor egy rendkívül összetett érzékelési és tudati élmény, amelyet az agyunk hoz létre akkor, amikor a testet érő fizikai vagy kémiai inger sérüléssel fenyeget, vagy ezen sérülések bekövetkeztekor. A fájdalom nem csupán egy egyszerű reflex, kialakulása és értelmezése rendkívül komplex, és biológiai célja sokszínű: a túlélés biztosítása, káros hatások jelzése, az egyed pihenésre kényszerítése.
Szerencsére a fájdalomtudomány mostanra egyre inkább látja ezt a komplexitást és úgy gondolja, hogy a fájdalmas/nociceptív jeleket az idegrendszer feldolgozza, modulálja és integrálja más testi, kognitív és érzelmi információkkal. Vagyis a fájdalomészlelés, ahogy más érzelmek és érzetek, jelentős mértékben konstruált, az egyén korábbi tapasztalatai, embodied megélése, információfeldolgozó folyamatai, környezeti faktorok és egyéb tényezők által befolyásolt.
Tehát két ember azonos helyű és mértékű szöveti sérülés mellett sem feltétlenül él át azonos mértékű és típusú fájdalmat, idegrendszeri sajátosságaitól függetlenül.
Fontos tényező a fájdalomészlelés tekintetében az úgynevezett centrális szenzitizáció. Vagyis a központi idegrendszer nociceptív (fájdalomérzékelő) pályái ingerelhetősegének tartós fokozódása, ami például hiperalgéziához (fokozott fájdalomérzékeléshez), allodyniához (nem fájdalmas inger fájdalomként történő észleléséhez) és fokozott időbeli szummációhoz (vagyis az egymást gyorsan követő fájdalomingereket összeadódádához) vezethet. Úgy fest, ezen folyamatok számos krónikus fájdalomállapot egyik fontos alapmechanizmusát adják.
A neurodivergens személyeknél ugyanakkor mindezekhez hozzáadódhatnak az érzékszervi feldolgozás és a figyelemszabályozás, valamint egyéb idegrendszeri funkciók egyéni különbségei.
Autizmus és fájdalomérzékelés
Az autizmussal kapcsolatos régebbi szakirodalomban gyakran jelent meg az az elképzelés, hogy az autista emberek kevésbé érzik, vagy egyáltalán nem éreznek fájdalmat. A szisztematikus összehasonlító tanulmányok azonban nem találtak olyan bizonyítékot, amely alapján általánosan kijelenthető lenne, hogy az autista emberek magasabb fájdalomküszöbbel rendelkeznek, vagy ne éreznének fájdalmat.
A fájdalomkutatás nehézségei, ezáltal a fájdalomészlelésre és fájdalomviselkedésre vonatkozó ismereteink ellentmondásai abból eredhetnek, hogy a kutatók és klinikusok gyakran a fájdalom tipikus viselkedéses kifejezését használták a fájdalomészlelés legfontosabb indikátorának (sírás, segítségkérés, jajgatás, nyögés, sóhajtozás vagy sikoltás stb.), de a fájdalom észlelése, feldolgozása, verbális és viselkedéses kommunikációja ennél sokkal összetettebb, és nerurodivergens személyeknek számos ponton igen egyedien szerveződhet.
Az autisták nem feltétlen fogják az ingert fájdalomként felismerni, és a fájdalomként azonosított érzetre sem adják szükségszerűen a megszokott kommunikációs reakciókat. Egy autista személy például nem feltétlenül sír, panaszkodik vagy mutatja a megszokott arckifejezéseket akkor sem, ha jelentős fájdalmat tapasztal. Vagyis a fájdalom viselkedéses kifejezése nem feltétlenül fog illeszkedni a kulturálisan elvárthoz. Sokszor mutatkozik meg autistáknál a fájdalom erős vagy tartós fájdalom kimerültségben, kognitív nehézségekben, vagy meltdownban, shutdownban.
A neurodivergensek fájdalomfeldolgozása heterogén
A rendelkezésre álló vizsgálatok alapján nincs egyetlen “neurodivergens vagy neurotipikus fájdalomprofil”. A különböző vizsgálatokban hypoalgesia (magas fájdalomküszöb), hyperalgesia (alacsony fájdalomküszöb) és tipikus érzékenység egyaránt előfordul. Ez összhangban áll azzal, hogy az autizmus maga is rendkívül heterogén állapot. Mint a legtöbb érzékszervi és érzékelési folyamat és feldolgozás, így a fájdalomészlelés (és az abban szerepet játszó propriocepció és interocepció) is jelentkezhet:
fokozott érzékenységgel,
csökkent reakciókészséggel,
szenzoros elkerüléssel, (pl. étkezési nehézségek, mert fizikális fájdalommal jár az emésztés, vagy érintés elkerülése, mert a simogatás olyan, mintha 1000 késsel kasíroznának)
szenzoros kereső viselkedéssel, (pl. érzelemregulálás fájdalominger keresésével)
illetve ezek kombinációjával.
Ahogy egy autistát kicsi zaj is zavar (hallom az áramot cirregni a falban), vagy sok inger sem elégít ki (imádom, ha rengeteg illat vesz körül), úgy a fájdalomérzetek és fájdalomküszöb is lehet nagyon különböző, még ugyanazon személy esetén is. Vannak, akik fájdalmas ingerként élik meg a saját bélmozgásokat, vagyis ahogyan emésztenek, de simán letúráznak 15 kilómétert törött lábközépcsontokon. Elviselhetetlen fájdalmat okoz, ha a ruha címkéje hozzáér a combjukhoz, de szinte durranásig feszült dobhártyával járó középfülgyulladásnál sem jeleznek diszkomfortot vagy fájdalmat.
Egy korai, nagyobb metaanalízis jelentős különbségeket talált ugyanakkor az autista és tipikus fejlődésű csoportok között a szenzoros moduláció terén, ami azért fontos a fájdalom szempontjából, mert a fájdalom nem egy izolált érzékszervi jelenség (nem csak látom, csak hallom, csak tapintom, stb).
A fájdalom összetett észlelésű és értelmezésű. Tehát a tapintási, hőmérsékleti, auditív, vizuális és egyéb érzékszervi ingerek egyidejű összehangolt észlelése által alakul ki és ezen érzekszervek terhelése önmagában is jelentősen befolyásolhatja a fájdalomérzetet, a fájdalomészlelést, valamint fájdalomviselkedést (hatással van a fájdalom észlelésre a látvány, szagingerek, tapintási ingerek). Talán ismerős a jelenség, amikor valaki más sérülését látjuk filmben, vagy a valóságban és a saját adott testrészünkben érezzük a fájdalmat. Vagyis egyrészt a fájdalom érzete létrejöhet fájdalmas inger nélkül is, pusztán más érzékszervek által közvetített ingerek eredményeként. Másrészt más érzékszervi, vagy érzékleti jelek/ingerek erősen befolyásolhatják azt, hogy az ember milyen ingert érez fájdalmasnak, arra a fájdalomingerre mennyire tud figyelni és a saját reakcióját mennyire tudja szabályozni. Ezt tűnik erősíteni egy kutatás, amely szerint ADHD-tünetek nagyobb terhe nagyobb fájdalomintenzitással és nagyobb fájdalomhoz kapcsolódó funkcionális károsodással jár, vagyis az ADHD tünetek befolyásolni tűnnek a fájdalomészlelést, a fájdalomintenzitást, és a fájdalomra adott viselkedéses választ. A fájdalom ugyanakkor maga is erőteljesen befolyásolja a figyelmet. A fájdalom önmagában képes megszakítani és rontani a figyelmi teljesítményt, ami ADHD-ban különösen jelentős lehet, mert a figyelmi erőforrások szabályozása eleve eltér.
Interocepció és a testérzet fájdalomként való azonosítása
Az autizmus és a fájdalom kapcsolatának egyik különösen érdekes területe az interocepció, vagyis a test belső állapotainak érzékelése és értelmezése. A fájdalom voltaképpen akkor válik értelmezhetővé és akkor azonosítódik fájdalomként, ha a testérzetet, ami a test bizonyos pontjáról érkezik az agy felismeri és fájdalomérzetként értelmezi.
A fájdalomészlelésre jelentős hatással tűnik lenni az ADHD esetén sokat emlegetett dopaminerg és noradrenerg rendszerek, amelyek úgy fest, hogy nem csak a figyelmi és motivációs rendszerek vagy az arousal szabályozásában játszanak jelentős szerepet, hanem fontos hatással vannak a fájdalomészlelésre és - értelmezésre is.
Autisták fájdalomtudatossággal és fájdalomészleléssel összefüggő nehézségeit mérő kérdőív validálása során a kutatók úgy találták, hogy ezen jelenségek erős kapcsolatot mutatnak az alexitímia egyes aspektusaival. Vagyis az érzelmek kifejezésének, megélésének, illetve megkülönböztetésének nehézségeihez hasonló módon jelenthet kihívást egyes személyek számára a fájdalom felismerése, megélése, és kifejezése.
Mindezek az eredmények azt sugallják, hogy a fájdalommal kapcsolatban nem pusztán észlelési varianciák vannak (a testérzet hyper- vagy hypo-szenzitív idegrendszeri észlelése: „Nem érzem a fájdalmat”/”Erős fájdalomérzetet tapasztalok”), hanem jelentős különbségek vannak abban is, milyen testérzetet értelmeznek fájdalomként: „Érzem, de nehezen azonosítom, hogy ez fájdalom, hogy honnan ered, illetve hogyan tudnám kommunikálni a testérzetet, ami kialakul bennem”.
Neurodiverzitás és fájdalomviselkedés / fájdalomkezelés
Fontos továbbá kiemelnünk, hogy a fájdalom kifejezésének mikéntje és mértéke nem azonos a fájdalom intenzitásával, sem neurotipikus, sem neurodivergens személyeknél. Vagyis rendkívül fontos tudatosítani, hogy a viselkedéses fájdalomjelzéseket nem szabad automatikusan a fájdalom intenzitásával azonosítani és érdemes figyelmesnek lenni a neurodivergenseknél megjelenő specifikus jelenségekre.
Egy neurodivergens személy
átélhet nagyon nagy fájdalmat: miközben csendes; folytatja a megszokott tevékenységét; kevés arckifejezést mutat;
vagy éppen ellenkezőleg, rendkívül erős viselkedéses fájdalomreakciót mutathat egy számára különösen kellemetlen, de mások számára semleges szenzoros ingerre.
élhet át fájdalmat, miközben csak kognitív funkció nehézségeket mutat, pl. a megszokottnál nehezebben, vagy egyáltalán nem válaszol egy hirtelen feltett kérdésre;
nem feltétlenül tudja olvasni és kommunikálni a testérzetét (definiálni a fájdalmát), vagy meghatátozni annak erősségét egy 1-10 skálán.
A fájdalom értékelését ezért lehetőség szerint az érintett személy saját beszámolójára kell alapozni, kiegészítve a személyes baseline ismeretével és szükség esetén az egyedi viselkedéses fájdalomjelek megfigyeléssel.
A környezet maga is része lehet a fájdalomkezelésnek, vagyis autista és ADHD-s személyeknél a környezet szenzoros terhelése kifejezetten jelentős lehet. Tehát a fájdalomészelelést és fájdalomreakciót nagyban befolyásolhatják pl: erős fény, sok zaj, tömeg, váratlan érintés, kellemetlen szagok, hosszú várakozás, kiszámíthatatlanság, gyors vagy pontatlan kommunikáció. Utóbbiak nyilván inkább a fájdalomreakcióra és fájdalomkifejezésre fognak hatást gyakorolni, míg a szenzoriális hatások a fájdalomérzékelést, -értelmezést és a fájdalomra adott reakciót is befolyásolhatják.
Ez nem azt jelenti, hogy „a fájdalom csak szenzoros túlterhelés”. Hanem azt, hogy a fájdalom és az egyéb szenzoros vagy arousal terhelések összeadódhatnak.
A megfelelő fájdalomkezelés ezért nem kizárólag gyógyszer kérdés. A környezet adaptálása fontos része a fájdalomcsillapításnak. Krónikus fájdalomban, ami az átlagpopulációnál sajnos gyakrabban érinti a neurodivergenseket, pedig a modern fájdalomkezelés általában multimodális: az alapbetegség kezelése mellett gyógyszeres, fizikális, pszichológiai és életmódbeli komponensek kombinációja jöhet szóba.
Összefoglalás
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az autizmus és az ADHD olyan idegrendszeri sajátosságokkal járhat, amelyek módosítják a fájdalom érzékelését, figyelmi feldolgozását, tudatos felismerését, modulációját és kommunikációját. Az egyéni különbségek azonban nagyok, ezért diagnózis alapján nem lehet megbízhatóan megjósolni, hogy egy adott személy mennyire fog fájdalmat érezni, fokozottabb vagy csökkent fájdalomérzékenység/fájdalomérzet fogja jellemezni, vagy hogy milyen lesz a fájdalomra adott reakciója.
Mivel a fájdalomérzékenység neurotípustól függetlenül egyénenként jelentősen változik, fontos az individualizált fájdalomkezelési terv kialakítása, kifejezetten krónikus fájdalmak esetén. Fontos megjegyezni, hogy neurodivergens egyéneknél a fájdalom viselkedéses kifejezése nem feltétlenül tükrözi annak intenzitását.
Érdemes továbbá szem előtt tartanunk, hogy az interocepció és szenzoros feldolgozás egyéni eltérései befolyásolhatják a fájdalom tudatos felismerését és a fájdalomélményt.
A neurodivergencia tehát nem határozza meg, hogy valaki mennyire érez fájdalmat. Viszont erősen befolyásolhatja azt az egész rendszert, amelyen keresztül a fájdalom érzékelhetővé, értelmezhetővé, figyelembe vehetővé és kommunikálhatóvá válik.
Források
Allely C. S. (2013). Pain sensitivity and observer perception of pain in individuals with autistic spectrum disorder. TheScientificWorldJournal, 2013, 916178.
Battison, E. A. J., Brown, P. C. M., Holley, A. L., & Wilson, A. C. (2023). Associations between Chronic Pain and Attention-Deficit Hyperactivity Disorder (ADHD) in Youth: A Scoping Review. Children (Basel, Switzerland), 10(1), 142.
Ben-Sasson, A., Hen, L., Fluss, R., Cermak, S. A., Engel-Yeger, B., & Gal, E. (2009). A meta-analysis of sensory modulation symptoms in individuals with autism spectrum disorders. Journal of autism and developmental disorders, 39(1), 1–11.
Kalingel Levi, M., Granovsky, Y., Weissman-Fogel, I., Bar Shalita, T., Hoffman, T., & Gal, E. (2025). Development and validation of the Pain Awareness Scale (PAS) for autistic adults: A mixed-methods study. The journal of pain, 34, 105491.
Kasahara, S., Aoki, S., Takahashi, M., Motoya, R., Sanpei, T., Morita, T., Fukada, Y., & Niwa, S. I. (2026). Attention-deficit/hyperactivity disorder and chronic pain: a scoping review of epidemiology, clinical phenotypes, mechanisms, and treatment. Frontiers in psychiatry, 17
Kerekes, N., Lundqvist, S., Schubert Hjalmarsson, E., Torinsson Naluai, Å., Kantzer, A. K., & Knez, R. (2022). The associations between ADHD, pain, inflammation, and quality of life in children and adolescents-a clinical study protocol. PloS one, 17(9)
Garriga-Cazorla, H., Roman-Juan, J., Martí, L., Solé, E., Martínez-Leal, R., & Miró, J. (2025). Chronic Pain in Autism: A Systematic Review. The Clinical journal of pain, 41(8), e1296.
Salabura, C., Sourty, A., Bat-Pitault, F., Regnery, K., Mayen, S., & Colson, S. (2025). Évaluation de la douleur des enfants et adolescents avec troubles du spectre de l’autisme : une revue systématique [Pain assessment for children and adolescents with autism spectrum disorders (ASD): A systematic review]. L'Encephale, 51(1), 87–94.
Woolf CJ. Central sensitization: implications for the diagnosis and treatment of pain. Pain. 2011 Mar;152(3 Suppl):S2-S15.
A cikk alapjául a fent említett szakirodalmakon túl, saját klinikai tapasztalataimra és szakmai beszélgetéseimre támaszkodtam.
Comments