Neurodivergens és neurodiverz párok, családok.

Rövid, de nem öncélú kitekintés a megnevezésekre.

A pár- és családterápiában, ahogy a köznyelvben, és gyakran még a szakemberek nyelvhasználatában is, van egy kis zavar a neurodivergens és a neurodiverz megnevezések körül. 

A kifejezések eredeti meghatározása szerint neurotipikus az a személy, aki tipikus neurológiai fejlődést és működést mutat, illetve a domináns neurotípushoz tartozik.

Neurodivergens az a személy, aki a tipikus neurológiai fejlődéstől és működéstől, illetve a domináns neurotípustól (ez a neurotipikus) eltér. 

Neurodiverz viszont csak több, minimum két személyből álló csoport lehet, mivel a neurodiverz azt jelenti, hogy több, eltérő neurotípusú személy alkotja a csoportot (vagyis a csoport lesz diverz a különböző neurotípusú személyek miatt). 

A pár- és családterápia alapvetően egynél több emberrel, párokkal és családokkal dolgozik, vagyis találkozik neurodivergens személyekkel és neurodiverz vagy az idegrendszeri működés alapján homogén (azonos neurotípusú) párokkal és családokkal.

Ettől függetlenül a családterápia a neurodivergens család elnevezést mindazokra a családokra alkalmazza, amelyeknek akár egyetlen tagja neurodivergens. Vagyis ez a megnevezés a tisztán neurotipikus tagokból álló családoktól eltérő családok megnevezése lesz, függetlenül attól, hogy hány neurodivergens tagja van ténylegesen az adott családnak.  Ugyanakkor a családterápiában neurodivergensek nevezett családok vagy párok lehetnek ténylegesen neurodivergensek ( minden tag neurodivergens) vagy nagyon is neurodiverzek (eltérő neurotípusú tagok alkotják).

Miért ezt a kifejezést alkalmazza akkor a családterápia?

Azért, mert ez a kifejezésalkotás több ponton illeszkedik a diszciplina történetéhez és gondolkodásmódjához. Egyrészt a rendszerszemléletet tükrözi, amely szerint a rendszer valamennyi tagjának működése hat egymásra, vagyis bizonyos (az elvárt, egészséges, funkcionális működéstől eltérő) családok rendszerszinten működnek eltérően. Ez alapján nevezik alkoholista/alkoholbeteg, vagy függő családoknak azokat, ahol van egy függő családtag, vagy szomatikus családoknak azokat, ahol valamelyik családtag szomatizál, betegségekkel jelzi a családi problémákat. Másrészt tükrözi a családterápia aktuális elképzelését a jól működő (funkcionális) és a nem jól működő (diszfunkcionális) családokról. Ez az elképzelés korántsem mentes az irányzat kialakulásakor vagy aktuálisan érvényes, a családot meghatározó társadalmi elvárásoktól, normáktól, vagy akár előítéletektől. A családterápia kialakulásakor domináns családmodell a hagyományos, konzervatív nemi szerepek szerint működő fehér heteroszexuális nukleáris család (apa, anya, gyerekek) volt, egészséges családtagokkal. Az ettől eltérő összetételű vagy működésű családok eleve másnak és ezért diszfunkcionálisnak számítottak (othering), és csak lassan kaptak teret alternatív, sajátos erőforrásokkal rendelkező és sajátos kihívásokkal küzdő formációként a családterápiában. Vagyis a neurodivergens családok megnevezésben a családterápia szemléletében máig jelenlevő normativitás is megjelenik. A minden szempontból tipikusnak tartott család elképzelése, illetve a neurotipikusság mint default beállítás tehát pontatlan, vagy nem eléggé árnyalt elnevezésekhez és megközelítésekhez vezethet.

A neurotipikus családok nézőpontjából neurodivergensnek nevezett családok tehát lehetnek nagyon is neurodiverzek, hiszen tagjaik tartozhatnak eltérő neurotípushoz. Párok esetében ez kicsit egyszerűbb, ők vagy azonos neurotípushoz tartoznak (és akkor vagy neurotipikus pár, vagy neurodivergens pár lesznek), illetve, ha eltérő neurotípushoz tartoznak, akkor neurodiverz párként érdemes rájuk tekinteni.

Hogy ez miért lényeges?

Egyrészt mert sok autista kedveli a pontos megnevezéseket és fogalmakat (én is). A pontos kifejezések segítenek meghatározni, akár elhatárolni, hogy milyen jelenséggel talalkozunk, miről beszélünk. Harmadrészt, mert a neurodiverzitás paradigma térnyerésével, a neurodivergens személyek megkésett, és ettől nem függetlenül nagyobb számú diagnosztizálásával, a neurodivergens közösségek épülésével, illetve a neurodivergens tagot vagy tagokat magukban foglaló családok nagyobb láthatóságával egyre inkább előtérbe kerül a neurotípus szerinti párválasztás, együttélés és családi működés kérdése. Vagyis találkozunk neurohomogén, neurodiverz és neurodivergens családokkal és párokkal, amelyek változatosan eltérő dinamikával és erősségekkel rendelkeznek, és eleggé különböző nehézségekkel küzdenek.