Trauma és pszichózis - A pszichózis és a trauma rejtett kapcsolata

A pszichózisról - mint sok minden másról - sokáig főként biológiai alapon gondolkodott a pszichiátria. A közvélekedésben is gyakran él az a leegyszerűsítő elképzelés, hogy a hallucinációk, kifejezetten a hanghallás, egyértelműen súlyos mentális betegséget, elsősorban skizofréniát jeleznek. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban egy jóval árnyaltabb képet rajzolnak elénk. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a pszichotikus tünetek (hanghallás és bizonyos “téveszmék”) és a traumák között szoros kapcsolat áll fenn, különösen akkor, ha a trauma gyermekkorban történt, vagy ha a traumatizálás ismétlődő volt.

Streetart, Unknown artist, Valencia, 2025

A pszichózis olyan állapot, amelyben az ember valóságészlelése jelentősen torzult. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az egyén képessége a közös valóság észlelésére, annak feldolgozására és azzal való interakcióra megváltozott. Ennek legismertebb formái a hallucinációk, vagyis olyan szenzoros érzetek, amelyek valós külső inger nélkül jelennek meg (pl. nincs külső hangforrás, de mégis hallok valamit; nincs más a szobában, de én látom, hogy valaki ott áll), illetve a téveszmék (leggyakoribbak pl. az üldöztetési téveszmék, amikor a személy meg van győződve arról, hogy kémkednek utána, meg akarják mérgezni, vagy összeesküdtek ellene ), amelyek rendíthetetlenül fennálló, valótlan meggyőződések. 

A legtöbben a legelterjettebb pszichózis tünetet, a hanghallást automatikusan súlyos pszichiátriai betegségekkel azonosítják pedig a kutatások szerint ez jóval gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. A mentális betegségekkel nem rendelkezõ személyek jelentős része él át élete során “hanghallást” / hallási hallucináció, vagyis azt, hogy hallott olyan hangokat, amelyeknek nem volt külső forrásuk. Különösen gyakori lehet ez a jelenség, amikor a követelmények messze túl nyúlnak az egészséges határainkon és a kompenzációs mechanizmusaink használhatatlanná válnak, például alvásmegvonás, éhezés vagy súlyos betegségek esetén.

Ugyanakkor fontos azt is kiemelni, hogy a hallucinációk és téveszmék jelezhetnek súlyos pszichiátriai állapotokat és/vagy testi betegségeket, és mindig szakszerü és alapos kivizsgálást tesznek szükségessé, mivel mind a személyre, mind a környezetére veszélyt jelenthet a torzult valóságészlelések mentén történő cselekvések.

A hanghallás önmagában ugyanakkor nem azonos a pszichózissal, és nem feltétlenül utal súlyos mentális zavarra. Gyakoriak lehetnek ezek az élmények szerhasználat (alkohol ès kábítószerek), egyes gyógyszerek használata, valamint bizonyos testi megbetegedések esetén (pl. súlyos halláscsökkenés). 

Ez a felismerés már önmagában is fontos, mivel segíthet lebontani azt a stigmatizáló képet, amely a pszichotikus élmények körül kialakult.

Fontos leszögezni, hogy a trauma nem egyszerűen egy rossz élmény, ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvek (BNO/DSM) meglehetősen szűk “trauma” fogalommal dolgoznak. A trauma tágabb értelemben olyan esemény vagy tartós helyzet, amely meghaladja az ember megküzdési kapacitását, megsérti az integritását és maradandó (pszichés) nyomot hagy. A PTSD diagnózis felállításához szükséges “trauma” kritériumai az BNO 10-ben (a betegségek nemzetközi osztályozása) “kivételesen fenyegető vagy katasztrófaszerű esemény”, míg a DSM V.-ben (az Amerikai Pszichiátriai Egyesület diagnosztikus kézikönyve): “halál, halálos fenyegetés, tényleges súlyos sérülés vagy ennek fenyegetése, illetve tényleges szexuális erőszak vagy ennek fenyegetése”. A legújabb irány, a BNO 11 ezeken a szűk definición kicsit lazított: “kivételesen fenyegető vagy szörnyű jellegű stresszes eseménynek vagy helyzetnek való kitettség, amely valószínűleg átható distresszt okoz szinte bárkiben”. (A PTSD és C-PTSD diagnosztikájáról ebben a posztban lehet több információhoz jutni: PTSD és C-PTSD - Poszttraumás stressz szindróma és komplex poszttraumás stressz szindróma).

Trauma és pszichózis kérdésben különösen fontosnak tűnnek az úgynevezett “ártalmas gyermekkori élmények” (ACE) például:

• érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás,

• elhanyagolás,

• családon belüli instabilitás, tartós betegség a családban, börtönviselt családtag,

• zaklatás (bullying), (ami sok esetben nem független kisebbségi identitásoktól, ezek hatásáról itt lehet többet olvasni oldalunkon: Összefoglaló a kisebbségek ellátási nehézségeiről és a kisebbségi ellátók szerepéről)

• tartós fenyegetettség vagy kiszolgáltatottság.

Maria Nordin, Kunsten Museum of Modern Art Aalborg, Aalborg, Denmark, 2024

A gyermekkorban átélt trauma azért különösen meghatározó, mert ebben az időszakban fejlődik az idegrendszer, az érzelemszabályozás és az önmagunkról alkotott kép. Ha ezt a fejlődést tartós stressz vagy bántalmazás terheli, annak hosszú távú következményei lehetnek.

Az elmúlt évtizedek vizsgálatai meglepően erős kapcsolatot találtak a trauma és a pszichózis között. Többek között egyre több adat mutat arra, hogy a skizofréniával élők jelentős részének kórelőzményében található valamilyen traumatikus tapasztalat, vagy egy sor “ártalmas gyermekkori élmény”. Másrészt úgy tűnik, hogy azoknál, akik súlyos traumát éltek át, többszörösére nő a pszichotikus tünetek kialakulásának esélye. Különösen figyelemre méltó, hogy a traumák és a pszichotikus élmények között úgynevezett dózis-hatás kapcsolat figyelhető meg: minél több gyermekkori ártalmat vagy traumát él át valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy később pszichózisszerű élményeket tapasztal. 

Ez nem azt jelenti, hogy minden traumatizált ember pszichózissal fog küzdeni, ahogy azt sem, hogy minden pszichózis mögött trauma áll. Inkább arról van szó, hogy a trauma komoly kockázati tényezőnek tűnik, amely más biológiai és környezeti hatásokkal együtt növelheti a sérülékenységet és ezáltal a pszichotikus élmények / epizódok kialakulását.

Egy másik nagyon izgalmas felismerése az elmúlt évtizedek trauma-pszichózis kutatásának az, hogy a hallott hangok sok esetben konkrétan összefüggésbe hozhatók korábbi traumatikus élményekkel. Poszttraumás stressz zavarban például a hangok gyakran a traumatikus eseményhez kapcsolódnak, sokszor lehetnek vádlóak, fenyegetőek, vagy éppen olyan mondatokat ismételhetnek, amelyeket az érintett valaha hallott.

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a hanghallás jelensége más zavarokban és állapotokban (például borderline személyiségzavarban vagy disszociatív állapotokban) is megjelenhet, sokszor nagyon hasonló tartalmakkal. Ez utalhat arra, hogy a hanghallás bizonyos esetekben nem egy „hibás agytermék”, hanem a feldolgozatlan trauma pszichológiai lenyomata, vagy a traumatizált psziché nem szükségszerűen adaptív megküzdési módja. Mintha a múlt olyan nyelven próbálna megszólalni, amelyet az érintett személy közvetlenül már nem tud értelmezni.

Egy másik nagyon izgalmas felismerése az elmúlt évtizedek trauma-pszichózis kutatásának az, hogy a hallott hangok sok esetben konkrétan összefüggésbe hozhatók korábbi traumatikus élményekkel. Poszttraumás stressz zavarban például a hangok gyakran a traumatikus eseményhez kapcsolódnak, sokszor lehetnek vádlóak, fenyegetőek, vagy éppen olyan mondatokat ismételhetnek, amelyeket az érintett valaha hallott.

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a hanghallás jelensége más zavarokban és állapotokban (például borderline személyiségzavarban vagy disszociatív állapotokban) is megjelenhetnek, sokszor nagyon hasonló tartalmakkal. Ez utalhat arra, hogy a hanghallás bizonyos esetekben nem egy „hibás agytermék”, hanem a feldolgozatlan trauma pszichológiai lenyomata, vagy a traumatizált psziché nem szükségszerűen adaptív megküzdési módja. Mintha a múlt olyan nyelven próbálna megszólalni, amelyet az érintett személy közvetlenül már nem tud értelmezni.

A kutatók több elmélettel próbálják magyarázni a trauma és a pszichózis kapcsolatát. Az egyik legismertebb a stressz-sérülékenységi modell, amely szerint egy genetikai hajlam önmagában nem feltétlenül vezet pszichózishoz, de ha korai traumával társul, az érzékenyebbé teheti az idegrendszert és fokozza a pszichotikus élmények kialakulásának esélyét.

Más modellek szerint a trauma megváltoztathatja az agy stresszfeldolgozó rendszereit, befolyásolhatja a dopamin működését, valamint hosszú távon átalakíthatja az idegi kapcsolódásokat, amik közösen azt eredményezhetik, hogy az agy hajlamosabbá válik külső ingerek nélküli észlelési megélések kialakítására, vagyis pszichózisszerű állapotokra.

Ha a pszichotikus tüneteket kizárólag biológiai rendellenességként kezeljük, könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk azt az élettörténetet, amely ezekhez a tünetekhez vezetett.

Fontosnak gondolom mindezek miatt, a trauma-informált ellátást, ahol a nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy „Mi baj van veled?”, hanem azt, hogy „Mi történt veled?”. Ez a megközelítés emberközelibb, empatikusabb, és sok esetben hatékonyabb kezelési stratégiákhoz vezethet (a Traumai-informál ellátásról ebben a bejegyzésben írok részletesebben: Trauma informált ellátás és terápia).

A pszichózis és a trauma kapcsolata arra emlékeztet bennünket, hogy a mentális betegségek és pszichés tünetek mögött történetek húzódnak meg és érdemes lehet egy terápiában, vagy az ellátás során megkeresni, hogy milyen tapasztalatok és történetek lapulnak a hallott hangok hátterében.

Források:

American Psychiatric Association. (2022). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.)

Craig Morgan, Helen Fisher, Environment and Schizophrenia: Environmental Factors in Schizophrenia: Childhood Trauma—A Critical Review, Schizophrenia Bulletin, Volume 33, Issue 1, January 2007, Pages 3–10.

Larkin, Warren & Read, John. (2008). Childhood trauma and psychosis: Evidence, pathways, and implications. Journal of postgraduate medicine. 54. 287-93. 

Longden, E., Moskowitz, A., Dorahy, M. J., & Perona-Garcelán, S. (2019). Auditory verbal hallucinations: Prevalence, phenomenology, and the dissociation hypothesis. In A. Moskowitz, M. J. Dorahy, & I. Schäfer (Eds.), Psychosis, trauma and dissociation: Evolving perspectives on severe psychopathology (2nd ed., pp. 207–222). Wiley Blackwell.

Andrew Moskowitz, Dolores Mosquera, Eleanor Longden, Auditory verbal hallucinations and the differential diagnosis of schizophrenia and dissociative disorders: Historical, empirical and clinical perspectives, European Journal of Trauma & Dissociation, Volume 1, Issue 1, 2017, Pages 37-46,

Matheson SL, Shepherd AM, Pinchbeck RM, Laurens KR, Carr VJ. Childhood adversity in schizophrenia: a systematic meta-analysis. Psychol Med. 2013 Feb;43(2):225-38. Scott, J.G., Ross, C.A., Dorahy, M.J., Read, J. and Schäfer, I. (2018). Childhood Trauma in Psychotic and Dissociative Disorders. In Psychosis, Trauma and Dissociation (eds A. Moskowitz, M.J. Dorahy and I. Schäfer). https://doi.org/10.1002/9781118585948.ch9

Read, J., van Os, J., Morrison, A.P. and Ross, C.A. (2005), Childhood trauma, psychosis and schizophrenia: a literature review with theoretical and clinical implications. Acta Psychiatrica Scandinavica, 112: 330-350.

Oyebode F. (2022), Ed. 7. Sims' Symptoms in the Mind: Textbook of Descriptive Psychopathology

Stein DJ, McLaughlin KA, Koenen KC, Atwoli L, Friedman MJ, Hill ED, Maercker A, Petukhova M, Shahly V, van Ommeren M, Alonso J, Borges G, de Girolamo G, de Jonge P, Demyttenaere K, Florescu S, Karam EG, Kawakami N, Matschinger H, Okoliyski M, Posada-Villa J, Scott KM, Viana MC, Kessler RC. DSM-5 and ICD-11 definitions of posttraumatic stress disorder: investigating "narrow" and "broad" approaches. Depress Anxiety. 2014 Jun;31(6):494-505.

Thomas J Whitford, Lawrence Kin-hei Chung, Oren Griffiths, Bradley N Jack, Mike E Le Pelley, Kevin M Spencer, Ana R Barreiros, Anthony W Harrison, Nathan T Han, Sol Libesman, Daniel Pearson, Ruth B Elijah, Marianthe Godwin, Carla Haroutonian, Angela Nickerson, Sandra Sau-man Chan, George Heung-chuen Chong, Gary Kar-wai Lau, Yip-chau Wong, Jason Wai-yiu Wong, Judith M Ford, Daniel H Mathalon, Anthony W F Harris, Suzanne Ho-wai So, Corollary Discharge Dysfunction to Inner Speech and its Relationship to Auditory Verbal Hallucinations in Patients with Schizophrenia Spectrum Disorders, Schizophrenia Bulletin, 2025; sbaf167,

World Health Organization. (2016). International statistical classification of diseases and related health problems (10th ed.). https://icd.who.int/browse10/2016/en

opens in new window

World Health Organization. (2019). International statistical classification of diseases and related health problems (11th ed.). https://icd.who.int/