PTSD és C-PTSD - Poszttraumás stressz szindróma és komplex poszttraumás stressz szindróma

Fontos leszögezni, hogy a trauma nem egyszerűen egy rossz élmény, ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvek (BNO/DSM) meglehetősen szűk “trauma” fogalommal dolgoznak.

A trauma tágabb értelemben olyan megrázó esemény vagy tartósan fennálló helyzet, amely meghaladja az egyén megküzdési képességeit, és tartós érzelmi, testi és társas következményekkel járhat. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) és a komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD) a traumához kapcsolódó legfontosabb diagnosztikus kategóriák közé tartoznak. Bár a két állapot között jelentős átfedés van, kialakulásuk, tüneteik és kezelésük bizonyos pontokon eltér. A PTSD vagy C-PTSD diagnózisok felállításához szükséges “trauma” kritériumai az BNO 10-ben (a betegségek nemzetközi osztályozása) “kivételesen fenyegető vagy katasztrófaszerű esemény”, míg a DSM V.-ben (az Amerikai Pszichiátriai Egyesület diagnosztikus kézikönyve): “halál, halálos fenyegetés, tényleges súlyos sérülés vagy ennek fenyegetése, illetve tényleges szexuális erőszak vagy ennek fenyegetése”.  A legújabb irány, a BNO 11 ezeken a szűk definición kicsit lazított: “kivételesen fenyegető vagy szörnyű jellegű stresszes eseménynek vagy helyzetnek való kitettség, amely valószínűleg átható distresszt okoz szinte bárkiben”. 

Ezeknek az eseményeknek C-PTSD esetén hosszan tartónak és kontrollálhatatlannak / elkerülhetetlennek kell lenniük (pl. rabszolgaság, családon belüli erőszak), olyan helyzetnek, amelyből nehéz vagy lehetetlen kiszabadulni. 

Ezen események sorozata létrehoz egy állapotot, amit a következő hat alapvető tünetcsoport fog jellemezni: három a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) területéről (a traumatikus élmény újraélése, elkerülés, fenyegetésérzés/készenléti állapot) és három az „önszerveződés zavaraiból” (érzelmi szabályozási zavar, negatív önkép és kapcsolati nehézségek). (A DSM V. diagnosztikus kézikönyvben az alábbi tüneteket találjuk: téves önvád, a tartós negatív hangulat, az ingerlékenység/agresszió, az impulzív vagy önkárosító viselkedés, a poszttraumás stressz-zavar egyéb tünetei mellett.)

A PTSD főbb jellemzői

Jelenleg a pszichiátriában úgy tekintjük, hogy PTSD általában egy egyszeri vagy rövidebb ideig tartó traumatikus esemény után alakul ki, például háborús élmény, baleset, természeti katasztrófa, fizikai vagy szexuális erőszak következtében. A klasszikus tünetek négy fő csoportba sorolhatók, és a diagnosztikus kézikönyvek megadják, hogy ezen tünetek milyen kritériumoknak kell hogy megfeleleljenek időtartamukat, megjelenésüket, vagy minőségi jellemzőiket tekintve.

Fontos leszögezni, hogy a legújabb szakirodalmak szerint a PTSD nem pusztán pszichológiai, hanem neurobiológiai és testi következményekkel is járó szisztémás állapot, mivel a tartós stressz megváltoztatja az idegrendszer működését, a hormonális szabályozást és a stresszreakciókat. A kutatások hangsúlyozzák, hogy a PTSD gyakran együtt jár más komorbid állapotokkal, mint például depresszióval, szorongással, pszichotikus tünetekkel, disszociatív tünetekkel, szerhasználati problémákkal és testi panaszokkal is.

A CPTSD sajátosságai

A CPTSD fogalmát elsősorban az ICD-11 diagnosztikus rendszer emelte be hivatalosan a diagnosztikába. Ezt a lépés évtizedes kutatás és szakmai vita előzte meg, és ez a vita nem a múlté. Sok szakember jelenleg sem ért egyet a diagnózissal, nem gondolják validnak, és úgy érzik, hogy a diagnózis szükségtelenül kitágítja a PTSD diagnózisát, valamint egy olyan állapotot próbál megragadni, amire korábban is voltak megfelelõ diagnosztikus címkék.

A komplex PTSD általában hosszan tartó, ismétlődő, kontrollálhatatlan és elkerülhetetlen traumák következménye, különösen gyermekkorban vagy tartós bántalmazó kapcsolatokban. Ide tartozhatnak a gyermekkori érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás, az elhanyagolás, a családon belüli erőszak, rabszolgaság, fogság vagy emberkereskedelem, valamint a tartós bullying vagy kontrolláló kapcsolat.

A CPTSD tartalmazza a PTSD klasszikus tüneteit, de ezen túl három további területet is érint:

1. Érzelemszabályozási nehézségek.

Például a kisebb stresszhelyzetekre adott fokozott érzelmi reakció, a dühkitörések, a meggondolatlan vagy önkárosító viselkedés, a stresszhelyzetekben jelentkező disszociatív tünetek.

2. Tartós negatív énkép és szégyenérzet.

Például az egyén bűntudatot érezhet amiatt, hogy nem menekült el a kedvezőtlen körülmények elől, vagy azoknak engedett, illetve amiatt, hogy nem tudta megakadályozni mások szenvedését.

3. Kapcsolati problémák és bizalmi nehézségek.

Tartós nehézségek a kapcsolatok fenntartásában és másokhoz való közelség érzésében. Az egyén következetesen kerülheti, megvetheti vagy kevés érdeklődést mutathat a kapcsolatok és általában a társadalmi elköteleződés iránt. Alternatívaként előfordulhatnak alkalmi intenzív kapcsolatok, de az egyénnek nehézséget okoz azok fenntartása.

A CPTSD-ben szenvedők gyakran mélyen értéktelennek érzik magukat, nehezen alakítanak ki biztonságos kapcsolatokat, és érzelmi reakcióik szélsőségesebbek vagy éppen elfojtottabbak lehetnek. A trauma nem egyetlen eseményként, hanem az identitás fejlődését meghatározó tapasztalatként épül be a személyiségbe.

A PTSD és CPTSD közötti fő különbségek

PTSD gyakran egyetlen trauma vagy rövidebb trauma sorozat után jelenik meg, míg a C-PTSD hosszan tartó, ismétlődő traumák következménye. Míg a PTSD-ben a domináns tünetek a flashback, az elkerülés, és a folyamatos készenléti állapot lesznek, a komplex PTSD-ben ezen felül identitás sérülés, valamin erős érzelemszabályozási és kapcsolati nehézségek lesznek jellemzők. Általánosságban elmondható, hogy míg a PTSD általában egy konkrét traumatikus eseményhez kötött, és ezáltal jól beazonosíthatóak lehetnek a trigger ingerek, a komplex PTSD jellemzően az egész személyiségfejlődést érinti, és ennek kövekeztében a triggerek diffúzabbak és általánosabbak lehetnek.

A két állapot kezelésében is fontos különbségek vannak, míg a PTSD kezelése gyakran rövidebb és fókuszáltabb és sokszor gyógyszeres és pszichoerápiás módszerek együttes alkalmazásából áll, a C-PTSD kezelés hosszabb, elsősörban pszichoterápiában történő stabilizációt és kapcsolati munkát igényel.

A PTSD és a CPTSD közös alapja a trauma, de a két állapot eltérő módon jelenik meg. A PTSD inkább egy konkrét traumatikus eseményhez kapcsolódó tünetegyüttes, míg a CPTSD a hosszan fennálló, ismétlődő trauma mélyebb személyiség- és kapcsolati következményeit is magában foglalja. A kezelés mindkét esetben komplex és hosszú folyamat lehet, amelyben a biztonságos terápiás kapcsolat, a traumafeldolgozás és az érzelemszabályozás fejlesztése központi szerepet kap.

Források:

American Psychiatric Association. (2022). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.)

Burback L, Brémault-Phillips S, Nijdam MJ, McFarlane A, Vermetten E. Treatment of Posttraumatic Stress Disorder: A State-of-the-art Review. Curr Neuropharmacol. 2024;22(4):557-635.

Brewin CR, Cloitre M, Hyland P, Shevlin M, Maercker A, Bryant RA, Humayun A, Jones LM, Kagee A, Rousseau C, Somasundaram D, Suzuki Y, Wessely S, van Ommeren M, Reed GM. A review of current evidence regarding the ICD-11 proposals for diagnosing PTSD and complex PTSD. Clin Psychol Rev. 2017 Dec;58:1-15.

World Health Organization. (2016). International statistical classification of diseases and related health problems (10th ed.). https://icd.who.int/browse10/2016/en

World Health Organization. (2019). International statistical classification of diseases and related health problems (11th ed.). https://icd.who.int/