Az autizmus diagnosztikájával összefüggésben lényeges, ám gyakran figyelmen kívül hagyott szempont, hogy a diagnózisok és a diagnosztikai kritériumok szakmai és szociokulturális környezetben és hatásokhoz illeszkedve jönnek létre és változnak, ahogy a diagnosztizálási folyamat, valamint a diagnózisok értelmezése, értékelése is meghatározott időben, térben és társadalmi környezetben zajlik. Chloramphenicol Acetyltransferase, (1996) Damien Hirst, Astrup Fearnley Collection, Os

Gyakori és fontos kérdés, hogy van-e, illetve hol van a sorstárs segítők (peermedarbejdere, peer mentors) szerepe a mentális diagnózissal élő, gyakran kihívásokkal küzdő személyek támogatásában. Annál is égetőbb ez a szempont, mert a tapasztalati szakértő, a szakértő és a szakember pozíciók gyakran összemosódnak, igy nem elég világosak sem a kompetenciahatárok, sem az együttműködés keretei (erről Anna az alábbi posztban osztja meg gondolatait: Diagnosztikai tendenciák, dilemm

Egyre több szakmai fórumon megjelenő és különösen problematikus kérdés, hogy a jelenlegi mentális egészségügyi diskurzusban bizonyos diagnózisok „trendivé” váltak. Az ADHD és az autizmus spektrumzavar jelentős destigmatizáción ment keresztül, ami önmagában pozitív folyamat, hiszen több ember jut segítséghez és pontosabb önmegértéshez. Ugyanakkor a közösségi média platformjai, különösen a TikTok, Facebook vagy különböző influenszerkultúrák, gyakran leegyszerűsített és sokszor