A személyiségzavarok diagnosztikája az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. A korábbi rendszerek, például az BNO-10 és a DSM-IV, úgynevezett kategorikus megközelítést alkalmaztak: a személyiségzavarokat jól elkülönülő diagnosztikai kategóriákba sorolták (például borderline, nárcisztikus vagy kényszeres személyiségzavar), amelyek meghatározott tünetlisták alapján voltak diagnosztizálhatók. A klinikai tapasztalatok és kutatások azonban rámutattak arra, hogy

FIGYELEM! A POSZT A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS MŰVÉSZETI ALKOTÁSRÓL KÉSZÜLT KÉPET TARTALMAZ. OLVASÁSA CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE! A diagnosztika az orvostudomány, és azon belül a pszichiátria egyik legfontosabb, ugyanakkor legnagyobb bizonytalanságokkal terhelt területe. Míg számos testi betegség esetében laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások vagy szövettani eredmények támasztják alá a diagnózist, addig a pszichiátriai állapotok jelentős részénél a klinikus elsősor

Az autizmus diagnosztikájával összefüggésben lényeges, ám gyakran figyelmen kívül hagyott szempont, hogy a diagnózisok és a diagnosztikai kritériumok szakmai és szociokulturális környezetben és hatásokhoz illeszkedve jönnek létre és változnak, ahogy a diagnosztizálási folyamat, valamint a diagnózisok értelmezése, értékelése is meghatározott időben, térben és társadalmi környezetben zajlik. Chloramphenicol Acetyltransferase, (1996) Damien Hirst, Astrup Fearnley Collection, Os

Shara Hughes, Kunsten Museum of Modern Art Aalborg, Right This Way kiállítás, 2023, Aalborg, Danmark A kollaboratív terápia egy viszonylag új megközelítés, melyet az 1980-90-es évek fordulóján két pszichoterapeuta, Goolishian és Anderson dolgozott ki. Megalkotói a családterápiás rendszerszemléletet kötik össze a szociális konstruktivizmus nézeteivel, valamint az autoritásra építő, normatív, a személlyel szemben a diagnózist előnyben részesítő pszichoterápia kritikájával. Néz