Évek óta dolgozom a kórházi pszichiátriai ellátásban, dolgoztam pszichotikus, affektív, szorongó, neurodivergens és traumatizált betegekkel, dolgoztam ambuláns ellátásban, nyílt és zárt osztályon, igazságügyi pszichiátriai betegekkel, komplex kivizsgálási ellátóegységben. A munkám során a diagnosztikát és a differenciáldiagnosztikát mindig rendkívül összetett, ugyanakkor kulcsfontosságú résznek tekintettem. Egyrészről a mintázatok felismerése és értelmezése számomra egy izga

Autista orvosként gyakran találkozom azzal a kritikával, hogy „mindenhol autistákat látok”. Mintha a saját diagnózisom miatt elfogultabb lennék, és hajlamossá válnék arra, hogy túl gyakran vegyek észre autizmus jeleket. Érdekes módon azonban egy friss kutatás éppen az ellenkezőjére utal. Nem arra a következtetésre jutott, hogy az autista pszichiáterek túldiagnosztizálnák az autizmust, hanem arra, hogy amíg maguk nem ismerték fel, hogy autisták, addig sokkal nehezebben ismert

Gyakori és fontos kérdés, hogy van-e, illetve hol van a sorstárs segítők (peermedarbejdere, peer mentors) szerepe a mentális diagnózissal élő, gyakran kihívásokkal küzdő személyek támogatásában. Annál is égetőbb ez a szempont, mert a tapasztalati szakértő, a szakértő és a szakember pozíciók gyakran összemosódnak, igy nem elég világosak sem a kompetenciahatárok, sem az együttműködés keretei (erről Anna az alábbi posztban osztja meg gondolatait: Diagnosztikai tendenciák, dilemm

Egyre több szakmai fórumon megjelenő és különösen problematikus kérdés, hogy a jelenlegi mentális egészségügyi diskurzusban bizonyos diagnózisok „trendivé” váltak. Az ADHD és az autizmus spektrumzavar jelentős destigmatizáción ment keresztül, ami önmagában pozitív folyamat, hiszen több ember jut segítséghez és pontosabb önmegértéshez. Ugyanakkor a közösségi média platformjai, különösen a TikTok, Facebook vagy különböző influenszerkultúrák, gyakran leegyszerűsített és sokszor