Egy lépéssel lemaradva a világtól – Eltérő auditív információfeldolgozás Beszélnek hozzám, én pedig csak bámulok. Hallok minden egyes szót, de nem érkeznek meg a jelentések. Mintha a fülemtől az agyamig vezető úton valahol egyszerűen elpárologna a hangok értelme. Visszakérdezek, vagy csak állok némán, a másik fél pedig nem érti, mi nem világos azon, amit az imént mondott. Pedig csak annyit kérdeztek tőlem: „Forrón vagy jéggel szeretnéd a kávét?” Semmi több nem történt. De én

Megtaláltam életem értelmét. Egy hónapig ezzel kelek, ezzel fekszem. El sem tudom képzelni, hogy ez valaha másképp lehetne. Nem értem, másoknak miért nem ilyen fontos ez a téma. Minden energiámat ebbe ölöm, minden gondolatomat kitölti. Életem végéig ezzel szeretnék foglalkozni. Na jó, elmegyek aludni. Holnap reggel folytatom. - másnap - Hirtelen szürke lett minden. Nem értem, miért akartam én ebbe ennyi időt, energiát és pénzt beletenni. Nem látom benne azt, amit tegnap még i

Régóta fontos része az életemnek. Ma megláttam egy bejegyzését és eszembe jutott, vajon mi lehet vele. Megnyitva a beszélgetésünket, ott volt a legutóbbi üzenet, tőle. Már több mint egy hónap eltelt azóta, csendben. Hogy nem jutott eszembe, hogy felkeressem? Miért nem érdeklődtem? Talán mégsem vagyok olyan jó barát, mint hittem? Ezek a gondolatok sok neurodivergens ember számára ismerősek lehetnek. Gyakran találkozhattak már azzal a váddal, hogy „nem törődnek eléggé” másokkal

(Szerkesztői megjegyzés: Ebben a bejegyzésben peer vendégszerzőnk Varga Bianka osztja meg gondolatait és tapasztalatait. Bianka 2026 áprilisában kapott autizmus diagnózist, ADHD kivizsgálása pedig folyamatban van.) Sokak számára ismerős érzés lehet, amikor bizonyos helyzetekben magabiztosnak, kompetensnek érzik magukat, és úgy tűnik, semmi sem jelent különösebb akadályt. Majd a következő pillanatban egy egészen hétköznapi dolog miatt összeomlik ez a bizonyosság. Minden önbiza