Az antiszociális személyiségzavar (antisocial personality disorder, ASPD), vagy ahogy a BNO-ban szerepel: disszociális személyiségzavar, a köztudatban leginkább a “pszichopátiával” és a kriminalitással, kezelhetetlen vagy kifejezetten örömet okozó agresszióval kapcsolódik össze. (Szerzői megjegyzés: A cikkben a továbbiakban az amerikai diagnosztikus rendszerben használt “antiszociális személyiségzavar” kifejezést fogom használni, mivel a disszociális személyiségzavart a diss

A személyiségzavarok diagnosztikája az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. A korábbi rendszerek, például az BNO-10 és a DSM-IV, úgynevezett kategorikus megközelítést alkalmaztak: a személyiségzavarokat jól elkülönülő diagnosztikai kategóriákba sorolták (például borderline, nárcisztikus vagy kényszeres személyiségzavar), amelyek meghatározott tünetlisták alapján voltak diagnosztizálhatók. A klinikai tapasztalatok és kutatások azonban rámutattak arra, hogy

A borderline személyiségzavar, hasonlóan más pszichiátriai diagnózisokhoz, hatalmas értelmezésbeli átalakuláson esett át, aminek eredményeként a modern pszichiátriában egyre kevésbé egy élesen körülhatárolt diagnosztikus kategóriaként, mintsem egy dinamikus működés- és reakciómintázatként tekintünk rá. A hangsúly tehát egyre inkább azon van, hogy hogyan szerveződik a személy énképe és kapcsolata a külvilággal, a stressz, az érzelemszabályozási és a kötődési sajátosságok hatás